Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Zsigmond

232 Esztergom vármegye őstörténete. 315 Vitéz János alatt a városban a jólét hatalmasan emelkedett, a tudomány és a művészet otthonra talált, s az ipar és a kereskedelem is a fejlődés magas fokára jutott. Vitézről feljegyezték az egykorú írók, hogy Esztergomot nagyarányú építkezésekkel szépítette, a várat új erődítményekkel látta el, udvarát a szellemi élet középpontjává tette, a honnan az egész országra fény sugárzott ki. Vitéz idejében ismételve megfordult Esztergomban Galeotti, korának legkiválóbb természettudósa és Regiomontanus, a csillagász, sőt maga Mátyás király is felkereste az érsek udvarát, hogy a külföldi tudósokkal szórakozzék. De az 1471. évi összeesküvés, Kázmér trónrahívása, Vitéz bukását idézte fel ; ezzel e fényes korszaknak is vége szakadt. Vitéz halála után Mátyás király maga óhajtotta kezébe venni az ország szellemi életének vezetését ; a tudósok és a művészek, a kik éveken át Vitéz vendégei voltak, új otthonra találtak a budai várpalotában. Közel két évtized csendjét csak akkor váltotta fel Esztergomban nagyobb élénkség, a midőn Beatrix, Mátyás özvegye, mindenkitől megcsalatva, elhagyatva, ide tette át székhelyét ; míglen kiábrándulva, visszatért szülőhazájába. A XV. század vége felé ismét megújúlnak a letűnt fényes napok Esztergomban. midőn Bakócz Tamás, a Mátyás halálát követő korszak leghatalmasabb főpapja foglalta el az érseki széket. Bakócz, a ki gyakran látta vendégül a hazai és a szomszédos országok államférfiait s követeit, sőt magát II. Ulászló királyt is, hatalmas pártfogója volt a tudományoknak és a művészeteknek. Az ő emlékét őrzi a róla elnevezett kápolna, a mely hazánkban a renaissance Ízlésű építészeti emlékek legkiválóbbjai közé tartozik. Szatmári György, még inkább Szálkái prímás alatt, már mindenfelé a hanyatlás jeleivel találkozunk Esztergomban is, bár kétségtelen, hogy az előbbi is nagy pártfogója volt a tudományoknak. Akkor, a midőn az ország prímása a mohácsi csatában tűnt el, mikor Budát Szulejmán győztes hadai felgyújtották és kirabolták, martalóczai a Duna környékét elpusztították, az egykori nagy alkotások emlékei még fennállottak Esztergomban. Szapolyai János királylyá választásával — egyidőre — ismét az ország fővárosa és királyi székhely lett. Várdai érsek, semleges magatartásával, egyidőre megvédte ugyan a várost a támadásoktól, de 1531-ben, midőn Rogendorf hadai elfoglalták, a város nyugalmának vége szakadt. Az idegen zsoldos had lett úrrá a városban, honnan a tudomány és a művészet is csakhamar száműzetett. Buda eleste után, még két éven át, Esztergom lett a keresztény világ előőrse kelet felől, de nem sokáig tarthatta fenn magát a mindegyre jobban előtörő ozmán hatalommal szemben. 1543-ban már a félhold ragyogott arról a helyről, a honnan, első szent királyunk óta, a keresztény hit sugárzott szét az országban. * Zsigmond király, szövetségesei körében, már útban volt Havasalföld felé, hova a törökök terjeszkedései és ama remény késztették, hogy egy diadalmas hadjárattal megerősítheti trónját, midőn neje, Mária királynő, váratlan baleset következtében, 1395 május 17-én hirtelen elhúnyt. Még mielőtt útrakelt volna, Mária királynő hozzájárulásával, Kanizsai János érseket Baj ót birtokával jutalmazta s a gyászhír vétele után, azonnal visszaküldötte Magyarországba, hogy a forrongás kitörését megakadályozza. Kanizsai érsek bölcs fellépése megtartotta a király számára a nyugati határszéleket, úgy hogy a következő évben (1396) akadálytalanul vezethetett ismét hadat a törökök ellen. Az 1396. évi szerencsétlen kimenetelű nikápolvi hadjáratba Kanizsai érsek szintén elkísérte urát, sőt a csatavesztés után, menekülő útjában is Zsigmond mellett maradt, a kivel hajókon, a Dunán és a Fekete tengeren át, Konstantinápolyiba jutott, a honnan Baróti Cserei Balázs kíséretében csak az év vége felé került vissza székhelyére. Esztergom biztonságára ezalatt Kővágóörsi György — a Batthyányak őse — vigyázott. Az ő érdeme elsősorban, hogy az érseki székhely nem került az elégületlenek kezére, a kik felhasználván a király távollétét, a délvidéken kitűzték a lázadás zászlóit. Zsigmond.