Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Búcsúlevelek
232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 302 Búcsúlevelek. séget tanúsított. 1) Tanúságot szolgáltat erre a viszály is, mely Demeter, akkor még zágrábi püspök, káptalana és a geréczi (zágrábi) polgárság között 1377-ben kezdődött és 1384-ben ideiglenes véget ért. 2) Miként járt el hasonló helyzetben, mutatja a következő eset : Az esztergomi káptalan panaszt emelt Demeter bíborosnál, mint szentszéki követnél, hogy János keresztes, a buda-hévízi szent Háromság egyházának mestere Csifár és Merlek (ma : Mellek) falvak dézsmáját, melynek az esztergomi káptalan emberemlékezetet meghaladó időtől fogva, még Vilmos bíboros (VI. Kelemen pápa kisöcscse) korában is, birtokában vala, — két év előtt hatalmasúl elfoglalta és bitorolta. Demeter bíboros tehát elkiildötte Jánoshoz, a keresztesek mesteréhez az esztergomi Szent Miklós egyháza plébánosát, hogy intse őt, mondjon le jó szerén a bitorolt dézsmáról, tegyen eleget eddigi kártevéseért, ha pedig ezt tenni vonakodnék, szabjon neki háromszor négy, összesen tizenkét napot határidőül, melynek elteltével vagy személyesen ő maga, vagy ügyvédje Esztergomban, a metropolitai törvényszék előtt megjelenjék, hogy az érsek-biboros Ítéletet mondhasson reá. — A plébános, minthogy a keresztes jó szerén engedni nem akart, megidézte őt a bíboros és szentszéki követ, illetve ügyhallgatója elé, ki a káptalannak adott igazat. 3) Hasonlóképen értesülünk a budai káptalan leveléből a határ-kiigazítási perről, melyet Demeter bíboros Szátoki Beke fia Mihály ellen a vadkert-szátoki határ kiigazítása ügyében Garai Miklós nádor előtt indított, melyet a nádor el is rendelt, kiküldvén jegyzőjét, Tilaji János mestert, míg a bíboros megbízottja János küküllei főesperes, a történetíró és Kátai János valának. 4) — A határ miatt nagy villongás támadt a komáromvári és a nándori (ma Lándor) érseki jobbágyok között. Demeter érsek-biboros szorgalmazására Mária királyné a határ helyes megállapítása végett kirendelte a budai prépostot, Kazai Kakas fia Lászlót és a nádori ítélőmestert, kik az ügyet a budai káptalan bizonysága mellett elintézték. 5) — De nem csak a maga igazát szorgalmazta Demeter, hanem átírt a brassói összes hatóságokhoz is, mely levelében helyteleníté, hogy a brassói templomnak hagyott legátumokat, adományokat a plébános mellőzésével a világi gondnok kezeli ; noha a világiaknak az egyházi vagyon fölött rendelkezniök nem adatott meg a hatalom. 6) — Ugyanez alkalommal megerősíté, mint a szentszék követe, Nagy Lajos királynak 1361, illetve 1364-ben kiadott privilégiumát a bárczasági papok dezsmanegyede ügyében. 7) Viszont, hogy elődei, vagy ő maga tévedésből, vagy önkényből némi igaztalanságot követtek el, azt nem átallja beismerni és jóváhagyni. így a kéméndi, garami malom felét, mely a szentgyörgymezei prépostot megillette, hallgatván mások téves informácziójára, elfoglalta volt ; miután az informáczió helytelenségéről meggyőződött, legott elrendelé a félmalom visszaadását és a prépost kára megtérítését. 8) —Azonképen egy kuriális telket és némely szőlőket Miriszlóban, melyeket erdélyi püspök korában tizedszedőjétől elfoglalt, később az erdélyi káptalannak visszaadott. 9) — Mária királyné tehát méltán írhatta Budán, 1384. április 1-én kelt levelében Demeter esztergomi érsek-bíborosról és udvari kanczellárjáról, hogy mint erdélyi püspök, egyházmegyéjét a köztudás szerint dicséretesen kormányozta. 1 0) És valóban, Demeter lelkében mély vallásos érzet, istenfélelem honolt. Kisúgárzik ez minden, főleg búcsúosztó leveléből. Egyik legszebb e nemben a veszprémvölgyi cziszterczita apáczák templomarészére adott búcsúlevele, melyben ,,a dicsőséges, kellemben bővelkedő, gyönyörűséggel teljes, minden erények Koller. Hist eppatus Quinqueccl. III., 148. 2) Bővebben ez igen érdekes viszály részleteibe, mely a hazai iparo?osztály igyekezeteit föltünteti, nem bocsátkozhatunk e helyt. Lásd Tkalciéc : Monumenta civitatis Zagrab, czímű oklevéltárát. (I., 258—298.) 3) Fejér, CD. IX/V., 446. Az eredeti az eszt. főkápt. magánlevéltárában. *) Orsz. levéltár, DG. 6832. — Fejér, CD. X/I., 103. ded^ 1383 íebr. 5) Fejér, CD. X/107. ded. 1383 raárcz. 1. 6) Zimmermann, II., 596. ded. Székoly-(Maros)-Vásárhely, 1384 decz. 20. 7) Batthyány, Leges III., 279. (ex autographo), hol azonban (D)emetrius helyett Emericust olvasott. Ded. Székely- Vásárhely, 1384 decz. 21. 8) Fejér, CD. X/I., 48. ded. Buda, 1382 nov. 26., az eredeti az esztergomi fökáptalan magánlevéltárában, 52. fiók, 1. nyaláb, 8. szám. 9) Szeredai, Series eppor. Transsilvania, 115. — Beke, az erd. kpt. levéltára 205. sz., ded. 1381. szeptember 15. 1 0) Szeredai i. h. 122. — Beke u. o. 209. szám.
