Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A trónutódlás kérdése
232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 300 Midőn végre a rendet Lengyelországban annyira helyreállították, hogy Hedvig biztonságáról gondoskodva volt, özvegy Erzsébet királyné a lengyel urak sok könyörgésére és utánjárására, ellátván Hedviget aranynyal, ezüsttel, drága edényekkel, ruhaneműekkel, ékszerekkel, szőnyegekkel s egyéb szemkápráztotó fejedelmi kelengyével, Demeter bíborosra és János csanádi püspökre bízta, kik sok más főúr kíséretében elhozták a tizenegy éves, de már gyönyörűen kifejlett leányzót Krakkóba, hol Lengyelország főpapjai, főurai, nemesei és polgárai annál liangosabb lelkesedéssel üdvözölték, mentül nagyobb vágyakozással várták. Nem is halasztottak sok időt, hanem 1384 október 15-ére eső vasárnapon Bodzanta gnieznói érsek, Dömötör bíboros, János krakkói, János csanádi, János wladislavi és Dobrogost poznaui püspökök, számos lengyel és magyar főúr jelenlétében királynak (in regem) koronázták. 1) Ekközben Magyarországon az országos ügyek mindinkább kavarodtak. Zsigmond igen ügyes és szeretetreméltó gavallér, 1384 februárius 14-én töltötte be tizenhatodik életévét; de korához mérten kissé csélcsap, pazarló és (a mit Budán legnagyobb hibájának tartottak,) uralomra vágyó volt. Főleg e miatt özvegy Erzsébet királyné mindenképen szabadúlni óhajtott tőle és más férjet keresett leánya, Mária királynő számára. A franczia királyi családnál puhatolóztak és egyelőre sikeresen, minthogy VI. Károly franczia király 1384 márczius 7-én kinevezte Garai Miklós nádort nagy tanácsa tagjának, e méltóság minden jogával és jövedelmével. Zsigmond úrfit pedig kinézték, ha ugyan nem kiűzték a budai királyi udvarból. Ez bizony öreg hiba volt, mely elkeserítette Durazzói III. Károly szicziliai királyt, a magyar királyi ház legközelebbi rokonát, kinek a francziák voltak a legveszedelmesebb ellenségei ; elkeserítette Venczelt, a római és cseh királyt Zsigmond bátyját és Zsigmond unokaöcscseit : Jodok és Prokop morva markolábokat ; el magát a pápát, ki Francziaországot nem számította hívei közé s ez úton Magyarországot is elveszíthette volna. E politikai baklövéseket belső politikai szabálytalanságok, érdemes hazafiak mellőzése, mások egyenes üldözése súlyosbították. Hogy az efféle tapasztalatok az érdekelt főurakat és mindeneket, kiknek a haza sorsa szívén feküdt, elkeserítették, könnyen érthető. Demeter bíboros az elégületlenek pártjához szított. Jelzi ezt az a levél, melylyel a királynők 1385 október 26-án, tehát épen nevenapjára megtisztelték. Szeretetökről biztosítják őt és merő híresztelésnek, gonosz besúgásnak állítják, mintha őt az érseki széktől el akarnák mozdítani. Ez csakugyan mende-monda lehetett, ily merénylettől az érsekbíboros nem is tartott, hisz a pápa őt még Nagy Lajos király kértére élte fogytáig (quoad vixeris) nevezte ki az esztergomi érseki főmegye kormányzójának. 2) Hogy mindazonáltal Demeter ekkor már nem állott a királynők mellett, kimutatta ugyanez év 1385 deczember 31-én, midőn KisKárolyt Magyarország királyának koronázta. Ismert dolog, hogy Kis-Károlyt Budán, a királyi várban, az anyakirályné szobájában, 1396 februárius 7-én Forgách Balázs a királynők, Gara Miklós, Alsáni Bálint pécsi püspök, Böbék György, a királyné tárnokmestere, fia Böbék Imre országbíró tudtával és jelenlétében áruló módon halálosan megsebezte. E borzasztó eseménynél megdöbbentőbb az általános erkölcstelenség és romlottság, mely abban nyilatkozott, hogy ugyanazok a főurak, kik néhány hét előtt rút hálátlansággal viszonozták a sok jótéteményt, melyekkel őket Nagy Lajos király alacsony sorsukból kiemelte és a legfőbb országos méltóságokba ültette ; kik csak az imént jövedelmes tisztségeket fogadtak el Károly királytól : a szörnyű katasztrófa után, mintha semmi sem történt volna, az elárult királynőket tovább szolgálták. Sajnos, ezek közé kell számítanunk Demeter érsek-bíborost is. Hisz mentséget kereshetünk számára abban, hogy a királynékat e botlása után is híven szolgálta. Midőn Zsigmond Venczel király, Jodok és Prokop markolábok segítségével a királynőket megtámadta, sietett velők Győrre, a hol — úgy látszik, — főleg az ő közrehatásával elfogadható egyességet kötöttek. Mentséget találunk talán abban is, hogy a királynők gyászos esetét, mely őket Gara vára közelében, *) Czappkovski ap. Sommersberg II., 154.— Hogy Demeter ekkor se volt fukar lelki kegyek osztogatásában, hozzávethető abból, hogy még Budáról 1384 november 17-én, sőt Pozsegavárról 1385 márczius 7-én is küldött Krakkóba és Tarnovba búcsuengeiélyeket (Monum. Polon. VII., 515—517. X., 356.) 2) Theiner. Hung. II., 161. ded. Roma, 1381 január 11-én.
