Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A litván hadjárat

232 Esztergom vármegye őstörténete. 296 Tud e követségről Nieheim Detre is, noha Demetert nem említi, hanem azt, hogy a magyar király intéseit a bíborosok siketségre vették, követeit pedig meggyalázták.

1) Valószínűvé teszi e követséget az a körülmény is, hogy IV. Károly császár, kivel Nagy Lajos az időben karöltve járt, hasonlóképen cselekedett, midőn Damerov Detre prépostot küldötte levelével

2) a bíborosokhoz. Hogy épen Demetert, kit teljes bizalmára méltatott, szemelte ki e fontos ügyben Nagy Lajos király, ez azért is tanácsos volt, mert egyébként is végzendője vala az esztergomi érsekségre nézve, mely reá várakozott. Mikorra esik a zágrábi püspök e föltételezett küldetése, azt ép oly kevéssé tudjuk, mint hogy csakugyan ő volt a küldött ; de megérkezése, vagy visszaérkezése Rómába,

3) tekintve az időbeli és térbeli körülményeket, szeptember előtt nem történhetett. Könnyen fölfogható, hogy a pápa hatalmas pártfogójának 4) kívánságát annál hajlandóbb volt teljesíteni, minthogy a férfiú, kit ez neki ajánlott, a legérdemesebb volt. Megígérte tehát neki az érseki palástot, de ama zavaros időben, midőn a legtöbb udvari ember elhagyta a pápát, hogy az ellenpápához szegődjék, VI. Orbán nem tarthatott consistoriumot s emiatt a kinevező bulla kiállítása is elmaradt. ; Demeter azért annál nyugodtabban érkezett haza, minthogy időközben a pápa kinevezte bíborosnak. VI. Orbán pápát — mint említők, — elhagyták összes bíborosai, egyetlen bíboros maradt mellette, az öreg Tebaldeschi, ezt is elvitte mellőle 1378 szeptember 8-án a halál. Összegyűjtötte tehát papjait a Trastevere templomban és szeptember 28-án

5) huszonkilencz bíborost nevezett ki. Ezek között valának János prágai érsek és Demeterünk. Azonfölül a pápa fölmentette Demetert a bíborosok ama kötelessége alól, hogy a római kúriában tartózkodjék, valaminthogy Demeter nem is volt ott soha ; rábízta az esztergomi érsekség további kormányát „Gubernátor" czímmel ós kinevezte őt Nagy Lajos király birodalma, Magyar- és Lengyelország részére apostoli követnek, az e fontos méltósággal járó terjedelmes joghatósággal. E tényeket, mint megdönthetetleneket ismerjük ugyan, de a kinevező oklevelek, sajnos, nem maradtak fenn. Már most az a kérdés tolakodik elénk : Ha a pápa Demetert 1378 szeptember 18-án kinevezte bíborosnak, hogyan van mégis, hogy, noha bírunk tőle a közbeneső időből leveleket 1379 augusztusig, ezekben esztergomi érseknek igen, de bíborosnak nem czímezi magát ? Erre a kérdésre a válasz csak a következő lehet : A pápa a bíborkalapot Pileus de Prata bíborossal küldötte meg úgy a prágai, mint az esztergomi érseknek. Pileus bíboros későn indúlhatott útjára. 1378 deczember 14-én még csak Velenczében volt, februárius 19-én Bécsben. Innét valószínűleg előbb a prágai érseket, illetve a császári udvart kereste föl. Márczius 6-án a császárné jelenlétében adta át a prágai érseknek a bíborkalapot és csak azután, hogy egyéb ügyeit is elvégezte Cseh-, illetve Németországban, jöhetett Magyarországba, hogy Demeterünket is megtisztelje a pápai bullák átadásával s a bíboros kalappal. Addig pedig, míg ez alakiságok meg nem történtek, Demeter magát bíborosnak nem czímezhette. Demeternek valószínűleg egyik első bíbornoki kiadványa az adománylevél, melyet mint bíboros, szentszéki követ, az esztergomi egyház kormányzója és esztergomi főispán, Visegrádon, saját palotájában 1379 augusztus 3-án keltezett. E levelében, tekintetbe vévén az esztergomi káptalan csekély jövedelmét, tagjai 6) De scismate, Erler kiadása 32. lap. 6) Anjouk, dipl. Emi. III., 155. ') Hogy ily fontos ügyben, minta lázadó bíborosok fölkeresése, Demeter a pápa előleges tudta nélkül el nem járt, igen érthető, s ezért beszélek esetleges visszaérkezésről ; sőt abból, hogy Szepesi Jakab országbíró már 1378 aug. 16-án esztergomi érseknek nevezi Demetert (Országos levéltár, DL 25148.), azt következtetem, hogy már menet elvégezte ügyét érseki kineveztetése iránt. 8) Nieheim írja, hogy ha az időben Lajos magyar király oly szívósan ki nem tart mellette, a pápa ügye még veszedelmesebb lett volna. 9) Steinherz, a Mittheilungen XXI. kötete, 629. lap, 3. jegyzetében Pessina, Pliosphorus Septicornis 542. lapjára hivatkozva, melyben az áll, hogy a prágai érsek 1378-ban „feria VI. quattuor temporum, qua canitur venite adoremus, que fűit XVII. mensis Septembris per dominum. Úrbanum papam VI in cardinalem est creatus," a bíborosok kinevezését szeptember 17-ére teszi. Csakhogy ez a passzus valamely tudákos másoló által módosulást szenvedett. Feria VII. állhatott az eredetiben, mely szokatlan időhatározást Sabbato helyett Vl-ra változtatta s ehhez képest XVIII-ból XVII-et csinált. Nyilvánvaló ez abból, minthogy a szeptemberi kántorbőjt szombatján csakugyan Venite adoremus Deum mondattal kezdődik a mise, míg a szeptemberi kántorbőjt péntekjén Laetetur cor szavakkal kezdődik.