Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Országgyűlés 1351-ben
232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 280 Már most, midőn a második, 1352. évi litván hadjárathoz a szükséges előkészületek napirendre kerültek, gondoskodni kellett, hogy illő kedvezéssel a nemzet harczi készségét éleszszék, méltányos törvényekkel kiadásait apaszszák és jövedelmeit fokozzák. — Nem állíthatom, hogy az eszmét mindehhez Keszei Miklós adta, hisz ő csak egyik tagja volt annak a kormánynak, a mely czélul tűzte a királyi tekintély gyarapodását, a hon fölvirúlását, a nemzet boldogulását ; de mert ő adta ki a királyi levelet, mint az ország egyik főméltósága, a kanczellár, ő szerkesztette annak gyönyörű bevezetését és befejezését, nem különben a törvény czikkelyeket, melyek közvetetlengyakorlati haszna szembeötlő : kellett, hogy benne éljen az eszme a legvilágosabban ; értem az arany bulla megújítását és fölöttébb hasznos módosításokkal való kibővítését. Nagy Lajos 1351 deczember elejére országgyűlést hirdetett, valószínűleg Budára, melyről mindent, a mit tudunk, magából ez országgyűlésen hozott törvény okleveléből tudjuk, a miért annak főbb részeit adnunk kell, annál inkább, minthogy az „őszinteség, melv ez oklevél minden sorában nyilvánul, az a magasztaló elismerés, melylyel a király nemzetét elhalmozta, az a méltóságos hang és modor, mely az egész okmányon végig vonúl, azt legbecsesebb történeti emlékeink egyikévé teszi" és magasztalja szerzőjét, Keszei Miklóst, ki a király ajkára adja, „hogy igaz, föláldozó hűséget csak szabad nemzet kebelében találhat a királyi hatalom,s a fejedelmek dicsőségének legbiztosabb alapja a nemzetek szabadsága. 1) Maga az okirat így szól : „Lajos, Isten kegyelméből Magyar-, Dalmát- és Horvátország, Ráma. Szerbia, Galiczia, Lodoméria, Kún- és Bolgárország királya, salernói herczeg és a Szent Angyal hegyének ura — Krisztus minden híveinek, a jelenlevőknek épen úgy, mint azoknak, kik a jövőben fogják a jelen följegyzését-bírni, üdvöt. Abban, ki a királyoknak ad üdvöt, boldog uralkodást és diadalmas győzelmet. „A királyi méltóság trónja és hatalma akkor nyugszik szilárd alapokon, ha bölcs előrelátással gondoskodva van az alattvalók nyugalmáról és békességéről és ha azok szabadságokkal jutalmaztatnak meg, sőt a már jámbor emlékű királyok által létesített szabadságok szabályozása és megerősítése által is kedvöket keressük. Mert az ő hűségök akkor fogja az ész és természet törvényeiben találni forrásait, s akkor lesz rendíthetetlen, ha a fejedelem jóakarata az országlakókkal szemben megnyilatkozván, az alattvalókkal úgy összeforr, hogy hűségök ereje mindaddig nem lankad, míg ki nem alszik belőlök az élet szikrája." Keszei Miklós ez arengában vagyis bevezetésben megkapóan jellemzi a viszonyt, mely Nagy Lajos király és népe között fönnállott, egyúttal bepillantást enged saját államférfiúi bölcseségébe, midőn első sorban a nemzet és király kölcsönös legnemesebb érzelmeit hangsúlyozza. Azután folytatja: „Ennélfogva adjuk tudtára mindeneknek, hogy országunk főpapjai, főurai, nemkülönben előkelői és nemesei gyülekezete ós egyetemének képviselői megjelenvén királyi színünk előtt, és emlékezetünkbe hozván, elősorolván hü szolgálataik fényes érdemeit, melyeket mind a mi saját, mind országunk ügyeiben, úgy jó, mint rossz napjainkban a legnagyobb hűséggel, mintegy vallásos buzgalommal tanúsítottak irántunk; fölmutatták előttünk Magyarország hajdan dicsőséges királyának, III. Béla fiának, II. András úrnak, a mi jámbor emlékű elődünknek és ősünknek arany pecséttel megerősített jeles alakú levelét , melyben — a mint ezt az oklevél mondotta, — Szent István, a magyar nemzet első királya s apostola által részökre létesített szabadságai foglaltatnak, hogy azokat megerősítsük és megújítsuk." „Egyértelműleg alázatosan könyörögvén fölségiinknek, hogy azokat elfogadván, helyeselvén és jóváhagyván és jelen levelünkbe szórói-szóra átírván, összes szabadságaikkal egyetemben, mely azokban kifejezésre jut, (kivévén az alább említendő egyetlen czikkelyt) megerősíteni s az említett oklevélben kifejezett ugyanazon szabadságokat királyi kegyelmünkből és tekintélyünkkel jeles alakú levelünkkel megújítván, akként méltóztassunk állandósítani, hogy azoknak ők mindörökké örvendhessenek és velők élhessenek." Ezután következik II. András király aranybullája betűről-betűre, a bevezetéssel és záradékkal együtt, a következő megerősítéssel : „Mi tehát országunk említett főpapjai, főurai, előkelői és nemesei kérelmének meghallgatására királyi kedvezéssel hajlandók levén, és figyelembe vévén *) Ferdinándy : Az aranybulla 118. 1. Országgyűlés 1351-ben.
