Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Keszei Miklós előmenetele

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 278 Keszei Miklós előmenetele. — a mint ez Szécsenyi Tamás országbíró leveléből kiolvasható, — Vásári Miklós barátságát, kik a hazafias pártnak (így kell azt neveznünk,) megalkotói és vezérei valának az időben. A király jól megérdemelt kegyének, Telegdi Csanád jóindulatának és Vásári Miklós barátságának köszönhette tehát előmenetelét Keszei Miklós. A Kőszegi Vida halálával megüresedett nyitrai püspökségbe 1347. május 23-án Vásári Miklós esztergomi prépost kineveztetvén, ennek helyét a prépostságban Keszei foglalta el, ki ekkor mint szintén Kőszegi Vida utódja, már a királyi kápolna ispánjaként és királyi titkos kanczellárként jelentkezik.

1) Egyébiránt nyoma van, hogy Keszei Miklós esztergomi préposttá történt kineveztetése előtt már élvezett egy-egy egri és esztergomi kanonoki, s a szőlősi plébániai javadalmat.

2) Már érintettük, hogy Készéit csakhamar nyitrai püspökké, 1350 januárius 11-én pedig zágrábi püspökké léptették elő. Nem sokára azután (1350. április 18.) a király megindult második hadjáratára Nápoly ellen, melyre őt a zágrábi püspöknek, mint a királyi iroda igazgatójának el kellett kísérnie. Akadt is dolga elég a sok adománylevél megírásában, minthogy Nagy Lajos király olasz alattvalói iránt igen nagylelkűnek mutatkozott. Segítségére volt Orsillo Minutulo nápolyi kanonok, ki a meggyilkolt Endre király tisztes eltakarításáról gondoskodott.

3) Keszei Miklósnak ez az olaszországi tartózkodása arról is nevezetes, hogy Olaszországban, Aversábanszentelték föl püspöknek. Nagy Lajos, mielőtt második nápolyi útjára elhatározta magát, követül Avignonba küldötte Jágerndorfi Pál nyitrai főesperest, hogy meggyőződést szerezzen, vájjon a Boulognei Guido bíborossal kötött békepreliminárék betöltése remélhető-e ? Ez alkalommal egyebek között arra is kérte a pápát : engedje meg, hogy Vásári Miklós és Keszei Miklós választott főpapok püspökké szenteltethessék magokat. VI. Kelemen pápa nemcsak készséggel járult a magyar király e megkereséséhez, hanem abban a kedvezményben részesítette Készéit, hogy négy kanonokot nevezhessen ki káptalanába. Sietett élni ez engedelemmel Miklósunk, midőn magát Aversában püspöknek szenteltette. Minthogy pedig az ostromlott Aversa 1350 augusztus 3-án nyitotta meg kapuit, Nagy Lajos pedig szeptember 17-én már távozott Apuliából, ez időközben történt Miklós zágrábi püspök fölszentelése.

4) Valamint érdemül tudhatjuk be Keszei Miklósnak, hogy mihelyt tehette, püspökké szenteltette magát (Vásári halogatásával szemben), úgy fényes derűt vet jellemére, hogy noha országos tisztjénél fogva a királyi udvarban kellett tartózkodnia és vajmi ritkán időzhetett káptalana körében, kiváló gondja volt székesegyházára, hogy az lelkiekben és anyagiakban egyaránt csorbát ne szenvedjen, sőt gyarapodjék.

5) Főgondja azonban úgy Keszei Miklósnak, valamint társainak, kik nélkül őt képzelnünk nem is lehet, az ország és királyság tekintélye és hatalma izmosításában összpontosult. Eredménye ez igyekezeteknek Galiczia, Lodoméria, Dalmát-, Bosnya- és Kúnország visszaszerzése, a szerbek, oláhok és bolgárok meghódolása, az aranybullának nevezett szabadságlevél megújítása, a honvédelemnek szilárd alapokra való állítása, az országban lakó kúnok, jászok és tatárok megtérítése és megmagyarítása, az ország békéjének biztosítása, a magyar király és magyar nemzet európai tekintélyének terjedése, — mert mind ez eredmények Keszei Miklós nevéhez is fűződnek. Nagy Lajos király 1351 július 11-én jelenté a pápának: minthogy országában s annak szomszédságában hitetlen és félhitű kúnok, jászok és tatárok telepedtek le, kiket ő megtéríteni, megkereszteltetni, részökre templomokat és plébániákat építeni és javadalmazni óhajt, erre, valamint hogy az alapítandó hitközségek a kalocsai vagy más egyházmegyéhez csatoltassanak, engedelmet kér. Esedezik A pápa Ferencz trieszti püspököt 1345 deczember 28-án neki is ajánlja. (Theiner, Hung. I, 699.) 2) A pannonhalmi főapátság capsa 55. lit. H. - Anjouk. Okmt. V, 256., 350, 358. — Supplic. Clem. VI. a. II, p. II, f. 204, 206. ded. 1344 febr. 13. 3) Gravina. Chron. Muratorinc'd SS. XII. 698. 4) Thuróczy krón. Schwandtnernél I, 182. — Theiner, Hung. I, 782, 785. — Chronicon Siculum, 13, 14. 5) Minthogy Keszei Miklós zágrábi püspöki működésének ecsetelése Esztergom monográfiájába nem tartozik, csak a kútfőkre utalunk, a hol e működése nyomai föllelhetők : Statuta eccl. Zagrab. Tkalcicnál, Monum. epp. Zagr. II. 65., 143. Monum. civ. Zagr. I, 126, 129, 141, 198, 201. — Valamint a Századok 1894. évf. 815—820. lapjain megjelent ily czímű értekezésemre : Medvevár törtenete.