Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A tatárkérdés
232 Esztergom vármegye őstörténete. 273 A tatárkérdés pedig, melylyel a pápa nagylelkűségét indokolta, a következő : Kázmér lengyel király, ki egyelőre fölhagyott a gondolattal, hogy a hatalmas német rendtől visszafoglalja Pomerániát, Várpótlást keresett az országától keletre eső tartományok meghódításában. A szerencse kezdetben (1349-ben) kedvezett fegyvereinek, elfoglalta — úgy tetszik, — Halics és Vladomir tartományokat, melyek az időben tatár főuraság alatt állottak. Ö maga jelenté VI. Kelemen pápának, hogy akkora területet hódított meg, melyen hét püspökséget s egy érsekséget lehetne alapítani ; győzelme következtében egy hatalmas orosz fejedelem máris a katholikus hitre tért. Azonban bosszúsággal nézték a dolgok e fordulatát a tatárok, szövetkeztek a litvánokkkal a lengyelek ellen és szakadatlan támadásaikkal nyugtalanították a Kázmér által elfoglalt tartományokat, melyek lakosai, az oroszok, szintén melléjök állottak. A lengyelek azután többször vereséget szenvedtek ; a lengyel király, hogy tarthassa magát, kénytelen volt zsoldosokat fogadni, várait megerősíteni s őrséggel ellátni. Segítségért kisöcscséhez, Nagy Lajoshoz folyamodott, ki 1351-ben nagy hatalommal személyesen indult nagybátyját támogatni, mint ezt körülményesen megírta János barát, Nagy Lajos király gyóntatója érdekes krónikájában. 1) Egyidejűleg VI. Kelemen pápához is folyamodott Kázmér király, a szövetkezett tatárok és litvánok ellen. A pápa megemlékezvén róla, hogy Lengyelország a római egyház adófizető tartománya, az ország egyházi jövedelme tizedét, mely a szentszéket megillette,négy esztendőre szintén átengedte a lengyel királynak, de csak fele részben, a másik félrészt magának tartván fönn. 2) így függ össze Nagy Lajos király folyamodása, melyet Jágerndorfi Pál eredményesen dűlőre segített, a tatár kérdéssel, és megfejti Nagy Lajos, még inkább özvegy Erzsébet királyné készségét, melylyel a pápa óhajtásának a szicziliai kérdésben engedett, valamint a magyar urak csatlakozását a lengyel hadjáratokhoz, melynek czélja és eredménye Galiczia és Lodoméria visszahódítása volt. Már a pápa is megjutalmazta a gurki püspököt, midőn minden kérelmét teljesítette. 3) A főj utalom azonban az érdemes püspököt Magyarországban várta: Nagy Lajos nekiajándékozta királyi birtokát, Czeglédet, s ezzel nem csupán megjutalmazni, de nyilván le is akarta kötni, hogy mint „jurista", jogi tudását tovább is érvényesítse. Nem volt ugyanis ritka eset, hogy idegen megyés püspökök elhagyván székhelyeiket és egyházi megyéiket, melyeket azután helytartókkal kormányoztattak, nálunk vállaltak hivatalokat a királyi udvarban, egyházi vagy világi urak mellett, vagy csak úgy lesték a szeszélyes szerencsét. Mégis úgy tetszik, mintha nem jól érezte volna magát Pál püspök nálunk Magyarországon ; vagy talán kevesellette kilátásait, mint a német mondja, és biztosabb jövőt remélt az avignoni pápai udvarban. Elzálogosította tehát Czeglédet Wolfang gróf és budai lakos vejének, Miklós budai esküdt polgárnak egyezer arany forintért és kiment Avignonba. Erzsébet özvegy királyné azután visszaváltotta a zálogot, ráfizetett még Pál püspöknek kétszáz forintot, s az ekképen szerzett királynői birtokot odaajándékozta az ó-budai Klarissza-kolostornak. 4) Pál püspök nem számított rosszúl, midőn szebb jövővel kecsegtette magát Avignonban, a hol őt már ismerték, becsülték. A pápák ezentúl nem ritkán bíztak reá Magyarországban, Ausztriában, Bajorországban és Tirolban végzendő fontos teendőket, melyek először anyagi haszonnal jártak, a mennyiben a pápai nuncziusnak rendesen nyolcz arany forint járta napidíjul (provisio) attól az egyházmegyétől, a melyben működött ; azután ezt az egyháznak teljesített jó szolgálatokat előmenetellel is jutalmazták a pápák, valaminthogy Pál püspök az 1066 2/ 3 forintra taksált gurki püspökségből Bajorország első püspöki székébe, az évi 4000 forintra taksált frisingaiba (ma : München-Freisingen érsekség) helyeztetett át, IV. Károly császár és IV. Rudolf osztrák herczeg ellenjelöltjével szemben, Nagy Lajos király közbenjárására. Legszívesebben működött Magyarországon, a hol özvegy Erzsébet királyné kedvezése biztosította követsége sikerét, a miért a szentszék nem mellőzte őt A tatrtrkérdiN Fontes domest, III., 160. jegy. 2) Theiner, Polon. I, 531—4. ded. 1351 márczius 14. — Nem lehetetlen, hogy a pápa e kedvezését Kázmér király részére szintén Jágerndorfi Pál eszközölte ki. 3) Supplic. Clem. VI. a. XI. f. 51, 58. 4) Orsz. Itár Dl. 4723. és 5698. Wolfingról és vejéről: Theiner, Hung. I. 599., 600 Fii ér. CD. IX/I., 556.