Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Jägerndorfi Pál követségei
232 Esztergom vármegye őstörténete. 271 hanem Garai János veszprémi püspök és Wolfurt Ulrik, Mosony, Vas és Sopron vármegyék ispánja s óvári porkoláb. Indokolja e mellőzést, hogy Jágerndorfi Pál az időben, 1351. augusztus 26-án, Waldhauser Ulrik halálával megüresedett gurki püspöki székre pályázott. Karintia, melynek Gurk volt a püspöksége, az időben már az osztrák herczegek birtoka volt. Minthogy pedig a magyar királyi ház II. Albert osztrák herczeggel benső barátságot tartott, főleg Erzsébet, az özvegy királyné volt nagy jó indulattal a béna Albert herczeg iránt ; minthogy továbbá a szentszék a területökön levő püspökségek betöltésénél az uralkodók óhajtása iránt tekintettel viseltetett : valószínű, hogy II. Albert, illetve VI. Kelemen pápa figyelmét Jágerndorfi Pálra a magyar királyi udvar, első sorban Erzsébet özvegy királyné irányította. 1) Közben Nagy Lajos király megbízó-levelet állíttatott ki követei, Garai és Wolfurt részére, hogy a pápa megbízottjának szolgáltassák át a magyar seregektől elfoglalva tartott apuliai részeket, csupán a salernoi herczegség ós a szentangyal-hegyi uraság czímét tartván fönn ; hogy kivonják e részekből a magyar király hadi népét, a kivonulók ellátásáról és biztonságáról kellően gondoskodván, és a kik vissza akarnának maradni, azoknak s a benszülötteknek, kik a magyar király pártján állottak, semmiben bántódásuk ne legyen. Nagy Lajos a pápa kezébe tette le a nápolyi ügy befejezését, remélvén, hogy a szentszék igazságot szolgáltat neki. A követek tárgyalhattak a +*ogoly herczegek megszabadítása ügyében is. VI. Kelemen pápa, olvasván Nagy Lajos királynak kettős pecsétjével ellátott levelét, bőséges hálát adott neki, a nagy királynak, ki az egyház iránt való hűségét és hite tisztaságát, jóllehet számtalanszor, de soha oly fényesen meg nem mutatta, mint jelenben, midőn a békét helyreállította, és oly nagylelkűséget és kegyességet tanúsított, mely a pápa óhajtásait fölülmulta. A ki őt hitében ós buzgóságában megtartotta, — fohászkodék a pápa, — a jó Isten óvja meg minden gonosztól, virágoztassa föl országát és állandósítsa trónját mindörökre ! — A mi pedig a pápát ily magasztos hangulatba hozta, azt megértjük Nápolyi Giovannálioz és Tarantói Lajoshoz intézett leveléből : Az irgalmas Isten — úgymond,— ki könyörületét, ha haragszik, se vonja meg tőlünk, a magyar király szívét békére hajlította, mely király az előbbi megállapodások ellenében, a neki fölajánlott egész pénzösszeget a szentszék iránti tiszteletből teljesen visszautasította. 2) Alig lehet kétségünk a felől, hogy a nagylelkűség ez eszméje Erzsébet anyakirálynéban fogamzott meg, — mint látni fogjuk — nem épen önzetlenül ; de Jágerndorfi Pál érlelte azt ténynyé, midőn fölhasználva a pápa béke vágyát és pénzügyi zavarát , a magyar király nagylelkűsége korolláriumát vele elfogadtatta. Ép azért találjuk őt egyidejűleg Garai Jánossal és Wolfurt Ulrikkal, nem ugyan mint a magyar király követét, hanem csak mint választott gurki püspököt Avignonban, — nem is hogy tessék-lássék, miszerint nem kegyvesztett a magyar királyi udvarban, hanem főleg azért, hogy tovább kösse a hálót, melyben a nagy halat, a pápa rendkívüli ellenszolgálatát a magyar király részére megfogja. Mert a mi egyebet ott végzett, csak azért Avignonba fáradni, fölöslegesnek látszik ; azt kényelmesen elvégezhették volna Garai és Wolfurt is. De úgy látszik, a kívánt czélhoz ez alkalommal még nem jutott, a miért, a nélkül hogy Avignonban fölszenteltette volna magát, visszatért Magyarországba. Alighanem vele tartott Wolfurt Ulrik is és magára Garai János püspökre hagyta a békekötés befejezéséhez megkívántató teendők elvégzését. Garai a pápa ajánlatával leutazván Nápolyba, meg is felelt a nem könnyű feladatnak, és már mindent a legjobban elintézett, midőn Nagy Lajos levelet írt Boulognei Guidó bíboroshoz, mely azt tartalmazta : minthogy követei és megbízottai, kiket a békekötés befejezése végett küldött, oly kötéséket csináltak, melyekkel sem ő, sem az országos tanács meg nem bízta őket, és a melyek felől őt nem is értesítették : eltiltotta Apuliában levő kapitányainak és tisztjeinek, hogy az elfoglalva tartott erősségeket kiadják, mígnem bővebb tudomást szerez az ügyek állásáról. — A szörnyen megzavarodott pápa ugyan azt akarta elhitetni magával, hogy a mondott levelet a király tudtán ') Ez annál valószínűbb, minthogy később is, (1364 márczius 12-én), midőn Tockheim János knini püspököt helyezték a gurki főpapi székbe, úgy értesülünk V. Orbán pápa leveléből, hogy ez áthelyezés nem csupán az osztrák herczeg, hanem a magyar király iránt való tekintetből is történt. [Theiner, Hung. II. 60.) 2) Theiner, Hung. I. 805. ded. 1352 fobr. 1.
