Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Zenia palotája

Esztergom vármegye története. 267 dalom érdekeit s azokat egész lélekkel ápolta. Születésére azonban lengyel volt. s ezért történt, hogy a nápolyi meddő hadjárat után mindenek előtt két ízben is kemény harczot kellett a magyar hazafiaknak harczolniok, jóllehet a délvidéken talán sürgősebb, hasznosabb dolgot végezhettek volna. De e lengyel expediczió elől nem volt menekvése, nem csupán azért nem, minthogy a magvar királyné ígv óhajtotta, hanem főleg mert Lajos királyt írott szerződések kötelezték, hogy nagybátyját, a lengyel királyt ellenségeivel szemben tőle telhetőleg segítse, és mert végre Galicziaés Lodoméria, melyért a harcz folyt, Magyarországnak szintén visszahódítandó részét alkotta. A király és anyja érdemök szerint sokat adtak a négy Miklósra. Gelet fia Miklóst az özvegy királyné tette nádorrá még 1342-ben, innentúl haláláig jelesen vitte tisztjét, sokat fáradott a nápolyi ügyben is ; ugyanezt tudjuk Vásári Miklósról, kit hogy Nagy Lajos igen megszívelt nápolyi hadjáratában, kitetszik rohamos emelkedéséből, s abból, hogy a király Esztergomban többször meglátogatta (mire legott visszatérünk), és a nagy magasztalásból, melylyel Miklós érseknek és rokonainak a csanádmegye, Rohoncza, Nagyfalu, Veresmart és Harmad nevű birtokokat adományozta.

1) Kont Miklós nagy diplomata és jeles hadvezér hírében állott. A második nápolyi hadjáratban Laczkfi István elé került ; ő intézte Aversa és Bele meghódolását, mint a király hűséges szolgája, ő volt kiszemelve a koros nádor esetleges utódjának.

2) Végre Keszei Miklós zágrábi püspök, 1356 aug. 4-től kalocsai érsek, észben és megbízhatóságban nem állott társai mögött. * Hogy Nagy Lajos király Vásári Miklós érsek idejében, és pedig 1352-ben és 1353-ban többször ellátogatott Esztergomba, arra ugyan csak néhány adattal szolgálhatunk ; 3) de minthogy e tartózkodások emléke okiratok keltezéséből maradt reánk, nem lehetetlen, hogy idővel még több adat is kerül elő. Igen megható János barátnak, a király gyóntatójának elbeszélése abból az időből, midőn a királyt Aversa falai alatt nyíllal megsebesítették (1350). A nyíl lábába szorult és Laczkfi István meg Volfurt alig tudták tizenkétszerre onnét kirántani. Szegény, iszonyatosan szenvedett. Ekkor mondá János barátnak, ki fejét tartotta : Isten tudja, hogy egész lelkem a szentferencziek kezében van ; a miért, ha látod, hogy meghaltam, vedd fejemet és szívemet, vidd anyámnak és miután keservesen megsiratott, temesd el Esztergomban Béla király sírja közelében, a szentferenczieknek a boldogságos Szűz tiszteletére épült templomában, melyet jelenleg és mindenkorra temetkező helyemül választok. Minek nyilvánvaló bizonyítékát adta a király akkor is, midőn ép egészségben visszatérvén Magyarországba, 1352-ben Esztergomban, Péter fia Tamás házában tartózkodván, Jakab al-ágyazó fiának Miklósnak, (valószínűleg szintén szerzetesnek) tiszta arany lánczokból készült, 404 aranyforint értékű övet adott át az esztergomi ferenezrendi kolostor részére, hogy ezért tetemét majdan oda befogadják.

4) A mondott Péter fia Tamás Csór Tamás volt,

5) esztergomi háza pedig a híres Zenia palotája, a város legszebb magánépülete, melyről röviden a következőket : E palota egykori építőjéről, vagy csak tulajdonosáról Zenia (Xénia ?) asszonyról nem tudunk semmit. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy már a nagy tatárjárás előtt fönnállott, és oly jól volt megépítve, hogy a tatárok se tudták (talán nem is akarták) lerontani, mert elvonulások után, már 1243-ban van róla emlékezés. Volt oszlopos loggiája, több melléképülete és udvara ; a kis Duna és a nagy piacz (Széchenyi-tér) között feküdt körülbelül a sikártortól, mely a városházától a kis Dunához vezet, a Szent-Lőrincz-utczáig.

6) Egy ideig, az Zenia palotój. *) Turul, 1899, 135. 2) Fontes domest. III, 164—177. 3) Nagy Lajos Esztergomban tartózkodik 1352. január 15. (Anjouk. Okmt., V. 52.) 1352 július 27. (U. o. V. 602) 1353 április 26. (Magy. tört. tár. IX, 21. — Anjouk dipl. eml. II., 439. 4) Fontes domest. III, 158. s) Bővebben lásd az Erdélyi Múzeum 1890. évi folyamában. 6) Legpontosabb helyrajzát adja Guarcinoi Miklós pápai közjegyző 1279-ben : Palacium in civitate Strigoniensi super locumfori, cumomnibus domibus, curiis, casamentis, fundis et areis, cui a parte septemtrionali quidam strictus vieus coheret, per quem descenditur usque ad flumen parvi Danubii, et postmodum iuxta eundem Danubium paruum protenduntur termini usque ad domum 10*