Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Országgyűlések Nagy Lajos idejében

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 262 0 rszág gyűlések Nagy Lajos idejében. főségét elismerni nem akarta. Különben is a szerb háború kezdete régibb keletű volt, de kapóra jött VI. Incze pápának Nagy Lajos királyhoz intézett legújabb kérelme, hogy a szerbeket fékezze meg. Ez volt az időben a magyar politika, melyet első sorban négy Miklós : a Zsámboki nemzetségből származott Geletfia Miklós 1342-től 1356-ig nádor, Vásári Miklós 1350—1358-ig esztergomi érsek és kanczellár, Tót Lőrincz fia Kont Miklós 1351-től 1356-ig erdélyi vajda, innentúl 1367-ig nádor és (Garan-) Keszei Miklós 1350-től zágrábi püspök és alkanczellár, 1356-tól kalocsai, 1358-tól esztergomi érsek és főkanczellár az országban elfoglalt legfőbb méltóságaiknál fogva irányítottak. Elsőben azonban a magyar nemzet alkotmányát, melyet II. Endre király kiváltságos levelében körülírt ós aranypecsétjével megerősített, akaiták biztosítani, mert hisz ez is az ország integritásához tartozott és alapföltétele volt a készségnek, a melylyel a nemesség a hadviselés terhét elvállalta. — I. Kárólv király ellen ismételve fölhangzott a panasz, hogy az ország jogait sérti azzal, mert nem tart évenként országgyűlést, mint ezt II. Endre aranybullás levele követelte. Talán (?) Nagy Lajos is vétett uralkodása első éveiben e sarkalatos törvény ellen. Visszaérkezvén tehát a nápolyi hadjáratból, a magyar nemzet összesége : az országnagyok (barones), főurak (proceres) és nemesek (nobiles) élükön Miklós nádorral, Miklós érsekkel és Miklós erdélyi vajdával, a király elé járult és arra kérte, hogy az ország alkotmányát és szabadságait, a mint azok II. Endre király aranybullás levelében foglaltatnak, megerősítse. — Nagy Lajos király magasztalva emlékezett meg a magyar nemzetnek a nápolyi hadjáratban kitüntetett érdemeiről, megerősítette és átírta az eredetiben bemutatott levelet s azonfölül még huszonöt törvényczikket szentesített. Ez oklevelet pedig a IV. Miklós, zágrábi püspök és alkanczellár szerkesztette s 1351 deczember 11-én adta ki.

1) Régibb történetíróink vétkül rótták föl nagy királyunknak, Lajosnak, hogy országgyűléseket nem tartott s ezzel az ország alkotmányát sértette. Hogy tévedtek, azt részben már kimutattam.

2) Mentségökül szolgál, hogy abban az időben, midőn ők annvi szeretettel búvárlották hazánk történetét, ennek kútfői gyéren kerültek napvilágra. Mi is fölpanaszolliatnók ugyan, hogy régi dicsőségünk anjoukori okiratai még mindig késnek az éji homályban, de Geletfia Miklós nádornak Székesfehérvárt, 1352 augusztus 24-én kelt levele,

3) mely Esztergom vármegye történetét közelről érinti, kétségtelen tanúságot tesz arról, hogy Nagy Lajos király évenként tartatott országgyűlést Székesfehérvárt Sz. István király ünnepén s a következő napokon, miként ezt II. Endre király aranypecsétes kiváltságlevele, melyet Nagy Lajos imént megerősített, elrendelte. A mondott évben is megbízta a nádort, hogy hivatalánál fogva az országgyűlésen elnököljön és vele együtt kirendelte Vásári Miklós esztergomi érseket, Garai János veszprémi püspököt, Miklós zágrábi püspököt, Szécsényi Tamás országbírót és Kont Miklós erdélyi vajdát, a kik köré a többi főpapok, főurak és az ország nemesei gyülekeztek, hogy igazságot szolgáltassanak peres ügyekben és a szükséghez képest az ország és fejedelem bajain segítsenek (pro faciendo quibuscunque querulantibus recto indicio, necnon pro quisbusdam suis (regis) et regni sui negociis restaurandis et reformandis.) Ez elé a fehérvári országgyűlés elé járult Szovárdfia Domokos és előadta : Midőn még I. Károly király uralkodása alatt unokatestvérei : Miklós és Péter, a Miklós fiai hamis pénzverés miatt elítéltettek és jószágaik a régi törvényes szokás szerint a király kezére kerültek, akkor az ő szerzeményes birtokait is, Bajnátés Sárkányt Esztergom vármegyében, noha ő bűntelen vala, mert a hamis pénzverésben részes nem volt, a király elvette, pedig a birtok közös sem volt, minthogy azokon már atyáik megosztozának, a mint ez az esztergomi kereszteseknek 1283 augusztus 1-én kelt osztályos leveléből kitűnik, mely szerint a Karvai Szovárd nemzetségéből származó Miklós mester fiai: egyrészről Miklós és Péter, más részről Szovárd és Csák a nevezett keresztesek konventje előtt megjelenvén, egyértelműen előadták, hogy Radván és Lábatlan, Miklósnak és PéterFejér, CD. IX, III.. 37. 2) Nagy Lajos, 558. s) Anjouk. Okmt. V. 604.