Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Az udvardi zsinat - Gentilis bíboros

214 Esztergom vármegye őstörténete. 224 Az udvai'di zsinat. Gentilis bibi ros. tisztelettel említi Gergelyt, mint egyik elődjét az esztergomi érseki székben és közvetetlen elődjét a székesfehérvári prépostságban, mely méltóságot legott Gergely halála után nyerte el. Károly király helyzete ez időben a legválságosabb volt. Venczel, ekkor atyja halála után már cseh király, lemondott ugyan igényeiről a magyar koronára, a koronázó jelvényeket is visszaadta, de nem Károlynak, mint ezt a pápa és a római király óhajták, hanem Ottó bajor herczegnek, kit a Kőszíniek vettek pártfogásuk alá és nagy tevékenységet fejtettek ki, hogy pártfogoltjuk fogadtatását lehetőleg fényessé tegyék. De a mily ügyes volt a Kőszíniek részéről e fogás, oly merész volt a csapás, melyet Tamás még mint választott érsek épen rajok, a leghatalmasabbakra mért, hogy a veszedelmes új áramlatnak elejét vegye s a megfogyatkozott hívekbe új bátorságot öntsön. Érseki székhelyéről, melyet a Kőszíniek tartottak elfoglalva, száműzve levén, prépostságában, Székesfehérvárt, személyesen lépett a szószékre (1305 augusztus 2.) és nagy közönség jelenlétében az egyházból kiközösítette Kőszíni Ivánt és Henriket, birtokaikat tilalom alá rekesztette, a miért hogy Károly király ellen pártütők, az esztergomi érseki javakat lefoglalva tartják és népét zsarnoki hatalommal vérig kínozzák. Ottó koronázását (1305 deczember 6.) és bevonúlását Budára, ha meg nem akadályozta is az érseki kiközösítés, annyira megdöbbentette az érdekelteket, hogy teljes tanácstalanság állott be nálok. Senki se tudta, mit tegyen. Ottót pártfogolja-e tovább is, vagy visszatérjen Károly pártjára ? Végre abban állapodtak meg az ország összes főnemesei, hogy hagyják magától fejlődni a dolgot és 1307 évi májusig semminemű újításba nem fognak, — Károly szerencséjére, ki ez idő tájt csaknem mindenkitől el volt hagyatva. f Csak Tamás érsek állott mellette rendületlenül és nem állott meg a szónál, hanem Esztergom vára elfoglalását vette czélba. Csupa középrendű nemesekkel találkozunk Esztergom vívásánál, noha Károly király is, a ki közben időt nyert, hogy megnősüljön, szintén tanúja volt Esztergom szerencsés bevételének. — Mekkora erőfeszítésébe került az érseknek e föladata, kitűnik abból, hogy megrongált székesegyháza némi kijavítására és római útjára, midőn érseki palástjáért a szentszékhez sietett, harmincz márkát, (mai érték szerint 1260 koronát) és három jó lovat kellett kölcsön kérnie Magyarország első főpapjának! E pénztelenség azonban nem korlátozta jótékonyságát, hanem midőn eléje járultak az esztergomi kanonokok, hogy a kéméndi tizedet zsemlye-pénzül nekik átengedje, készséggel hajlott „testvérei" kérésére, azt kötvén ki, hogy a prépost és olvasókanonok a zsemlyék naponkénti kiosztásánál nagyobb részt ne követeljenek a többi kanonokoknál. Római útjából visszatérvén, zsinatot tartott saját érseki birtokán, Udvardon, 1307. évi május hó második felében. A zsinati határozatok műveltség-történeti szempontból mindenkor fontossággal bírnak ; az udvardi zsinati határozatok azonban azért is érdekesek, mert Tamás érseknek mintegy programmját adták. E zsinaton csendült először az esti harangszó az angyali üdvözletre. A többi határozat az egyházi fegyelem visszaállítását, az egyházi javak és jogok bitorlásának meggátolását, az elharapódzott gyilkosságok megtorlását czélozta. Meleg érdeklődést tanúsított az udvardi zsinat Károly király ügye iránt is. Tamás érsek a bulla értelmében, melyet VIII. Bonifáczius kiadott, s ő már számtalanszor kihirdetett, kijelentette, hogy ha a lázadók megrögzenek átalkodottságukban, a pápa egész Magyarországot egyházi tilalom alá rekeszti, s a király hütlenei ellen keresztes háborút fog kihirdetni. Nemsokára azután elfoglalták Budavárt, Segesvárt ; kézrekerítették Bajor Ottó királyt, kit az országból csúfosan kiutasítottak. Tamás érsek, hogy e kedvező fordulatot kihasználja, összehítta az országgyűlést, mely Pesten, a szent-ferenczrendiek templomában, 1307 október 10-én Károlyt Magyarország királyának elismerte, engedelmességet fogadott neki és esküvel ígérte, hogy a korona javait vissza fogja adatni, s a nemességet szabadságában meghagyja. Fényes gyülekezet volt ez országgyűlés, de a leghatalmasabb főurakat : Csák Mátét, László erdélyi vajdát és a Kőszínieket nem találjuk ott, a miért kevés sikert bírt tényleg fölmutatni. Hogy e három főúrral elbánjék, az Gentilis bíborosra és szentszéki követre maradt ; de jutott e keserves munkából jócskán Tamás érseknek is. o- V. Kelemen pápa ugyanis, Gentilis bíboros személyében éles eszű, nagy erélyű követét küldötte Magyarországba, hogy értelmes orvosként ,,az ország