Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A Szt. Ferencz-rend - A pálos rend - A jeruzsálemi Szt. János lovagok
214 Esztergom vármegye őstörténete. 217 ház még a tatárjárás előtt nagy tekintélyre tett szert. IX. Gergely pápa 1234-ben meghagyta az esztergomi rendház perjelének, hogy ha II. Endre király ígéretének eleget tesz, a boszniai püspökkel együtt, oldozza fel az egyházi átok alól. A XIII. század második felében a rendház könyvtárral is bírt, melynek gyarapítására László mester, esztergomi kanonok, 1277-ben végrendeletileg több munkát hagyományozott. (Balics Lajos i. m. II. 2., 269., 270. — Rupp J. i. m. I. 1., 25.) A Szent Ferencz-rend még a tatárjárás előtti időben telepedett le Esztergomban. Maga a rend alapítója küldte az első szerzeteseket, 1228-ban hazánkba, 1234ben már Esztergomban is le voltak telepedve. Nagy Boldogasszonyról nevezett monostorukat hihetőleg IV. Béla király segélyével építették fel, a ki e rend iránt különös előszeretettel viseltetett. A monostor 1242-ben szintén áldozatúl esett a tatárok dühének. IV. Béla 1247-ben a Klis-Duna közelében épített nekik monostort és templomot, mely 1269-ben már készen állott. IV. Bélát e templomban temették el, de Fülöp esztergomi érsek a holttestet onnan elvitetvén, a székesegyházban helyeztette el ; csak 1275-ben, X. Gergely pápa rendeletére kerültek vissza a királyi hamvak az előbbi nyugvóhelyükre. A rendháznak könyvtára is volt. László esztergomi olvasó-kanonok 1277-ben végrendeletileg több munkát hagyományozott a monostornak. (Balics Lajos II. 2., 259—362. Rupp J. i. m. I. 1., 29.) A Ferencz-rendűeknek ezenkívül még egy monostoruk volt Esztergomban, mely Szent Lászlóról, később Szent Keresztről neveztetett el. Ez a monostor, mely ha az előbbinél nem régibb, mindenesetre azzal egykorú, a vízivárosban, Szent László egyháza mellett állott fenn és pedig már 1238-ban, a miről Thúróczi krónikája is megemlékezik. A pálos-rendet IV. Béla király telepítette a Dömöshöz közel eső „Benedekvölgye" nevű erdős völgybe, hol a király vadászkastélya állott, melyet 1263-ban a Szent-Kereszten lakó pálosoknak adományozott. A pálosok legott hozzáfogtak a Szent Lélekről nevezett monostoruk építéséhez, a melyet IV. László király támogatásával fejeztek be. (Rupp. J. I. 1., 38.) A jeruzsálemi Szent János lovagokat 11. Géza király telepítette le Esztergomban, az 1141—1161 közötti időben, midőn nekik a Kis-Duna mentén az Abony nevű földteret adományozta és a pilisi erdőből naponként öt szekér fát rendelt. III. Béla alatt a rend Magyarországon már véglegesen szervezkedett. Midőn Orbán pápa 1187-ben a rend alapító-levelét megerősítette, az esztergomi háznak már hat fiókja volt, közöttük Tát, a hol a lovagok egy 1272. évi határ járó levél szerint, birtokosok voltak. Az esztergomi lovagok idővel újabb birtokokat szereztek. így 1194-ben Telkiben nyernek földeket Jeremiás fia Salaticustól, 1215-ben Kesztölcz birtokában erősíttettek meg. Az esztergomi lovagház már a tatárjárás előtt nagy tekintélyre emelkedett. 1229-ben a pannonhalmi Sz. Márton apátság és a székesfehérvári káptalan között az egyezség az esztergomi lovagok előtt köttetett; 1233-ban II. Endre király a lovagok esztergomi házában egybegyűlt fényes társaság előtt újból kötelezettséget vállalt a beregi egyezmény megtartására. A tatárjárás alatt a lovagok esztergomi háza, mely a város falain kívül emelkedett, még a város ostroma előtt elpusztult, azonban a tatárjárás után csakhamar helyreállíttatott. 1245-ben már előfordúl az esztergomi Szent Keresztről czímzett betegápoló, mely Bajom falu hatodrészét bírta. E mellé a betegápoló mellé idővel külön lovagház épült, mely később önálló konventté alakúit. A Szent Keresztről nevezett lovagház bérelte az esztergomi káptalantól Berénv földjét, melyet azonban Máté mester 1274 október 6-án tőlük elvevén. másnak adott bérbe. Ennek a lovagháznak a XIII. század végén Durand mestei volt a főnöke. (Magyar Sión 1865. évf. 226. és 743. 1.) A XIII. század utolsó évtizedében az esztergomi Szent István-lovagház és a veszprémi püspök között hosszadalmas per kezdődött, mely éveken át foglalkoztatta a pápai udvart, A lovagok elpusztították Szent Endre egyházát s a hozzátartozó földeket, melyek a veszprémi püspök jövedelméhez tartoztak, lefoglalták. A pápa a zirczi apátot bízta meg a vizsgálattal. Miután a lovagok az okozott károkat megtéríteni vonakodtak, Jakab zirczi apát őket 1298-ban egyházi átokkal sújtotta. Ugyanez időtájt az esztergomi káptalannal is meggyűlt a bajuk, mely a lovagoknak Ebeden levő halásztanyáját lefoglalta. E foglalás miatt támadt per azonban kedvezőtlenül ütött ki a lovagokra nézve ; Pál alországbíró 1293-ban a vitás halásztanyát az esztergomi káptalannak ítélte oda. (Veszpr. Püsp. Vaticani Okit. II. 379. —Magyar Sión 1865., 652.) A Szt. Fereuczrend. A pálos rend. A jeruzsálemi Szt. János lovagok. L i \ ) i i i
