Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Imre - II. Endre

196 Esztergom vármegye őstörténete. 205 merte, hogy a kalocsai érsek csak kivételesen koronázhat, melyet Incze pápa is hangsúlyozott 1204-ben, Imre királyhoz intézett levelében. Lukács érsek az esztergomi várba vonúlt vissza. Csak 1181-ben fordúl ismét elő a király egyik oklevelében, jeléül annak, hogy akkorra kibékült III. Bélával, a ki ez időben már Esztergomban tartotta székhelyét. III. Béla uralkodása alatt ismét keresztes hadak látogattak el Eszter­gomba. Ezúttal maga I. Frigyes német császár vonúlt a szentföldre ; kíséretében volt Frigyes sváb herczeg is. A német keresztes had május 31-én lépte át az ország határát, honnan Frigyes császár hajókon, a keresztesek pedig a Duna mindkét partján vonúltak a királyi székhely, Esztergom felé. Párkány köze­lében III. Béla király, második nejének, Margitnak társaságában, nagy kísé­rettel fogadta császári vendégét. Margit királyné sátrat küldött eléje, akkorát, hogy alig fért el három szekéren ; a sátor skárlátposztóval volt fedve, belül hosszában, gyönyörű szőnyeg borította. III. Béla a Frigyes császárral érkező kereszteseket felhívta a várba, hol két magtárt ajándékozott nekik, telistele liszttel. A keresztesek oly mohósággal rohanták meg, hogy három ember a lisztbe fulladt. (Millenn. Tört. II. 329—331.) III. Béla fényes ünnepségeket rendezett vendége tiszteletére. Elvitte Budára, majd négy napon át vadászott vele a pilisi erdőben és a Csepel-szigeten. Frigyes császár csakhamar felszedte táborát, s az utánajött németekkel és a hozzácsatlakozott magyarokkal tovább folytatta útját Belgrád felé. Alig néhány évvel a német keresztes had fényes fogadtatása után, Esztergomban óriási tűz­vész pusztított, melynek a székesegyház is áldozatúl esett. A leégett székesegy­házat 1195-ben állította helyre Jób, esztergomi érsek. (Pauler Gyula, i. m. II. 15.) III. Béla halála után, (1196 április 23.) a trón Imrére, idősebb fiára szállott, a ki atyjához hasonlóan, szintén Esztergomot választotta székhelyéül. Imrének azonban testvérével, Endrével, kellett megküzdenie, a ki az atyjától, egy keresztes hadjáratra örökölt kincseket Imre elleni pártütésre használta fel. Endre ugyan még 1197-ben kicsikarta Imrétől Szlavónia átengedését, de ezzel nem elégedett meg. 1199-ben újból kitört a belháború, melynek folyamán Imre király, hogy híveit szaporítsa, pazar kézzel osztogatta a váravakat. 1200 derekán, a pápa közbenjárására sikerült a békét megkötni, de 1203 nyarán Endre ismét pártot ütött. A híres drávaparti jelenet után Imre, fivérét, Endrét elfogatván, előbb Kene várába záratta, majd Esztergomba vitette, a hol kemény őrizet alatt tartotta. (Pauler Gyula i. m. II. 43.) Alig tért vissza a király székvárosába, az esztergomi érseki szék betöltése került napirendre, mely hosszas viszályra szolgáltatott okot. 1204 nyarán meghalt Ugrón érsek, mire az esztergomi kanonokok, a király előzetes hozzá­járúlásával, János kalocsai érseket választották meg. E választás ellen azonban a püspöki kar tagjai, Kalán pécsi, Boleszló váczi, Kalanda veszprémi és János nyitrai püspökök tütakoztak. De Imre nem sokat törődött a főpapok tiltakozá­sával. Az éveken át tartó küzdelem aláásta egészségét. Halálát közeledni érezvén, még kivitte, hogy kiskorú fiát, Lászlót, 1204 augusztus 26-án megkoronázzák, sőt Endrét is kieresztette fogságából, s fia mellé, az ország kormányzójává nevezte ki. Többé nem is hagyta el esztergomi palotáját, a hol szeptember derekán utói­érte a halál. (Pauler Gyula i. m. II. 47.) A gyermekkirály 1205-ben Bécsben elhalálozván, II. Endre teljes nyu­galommal fogott az uralomhoz. III. Incze pápa 1205 őszén az esztergomi érseki szék betöltését is eldöntötte akként, hogy János kalocsai érseket áthelyezte az esztergomi érsekségre. Kalocsai érsekké II. Endre, nejének, meráni Gertrudnak testvérét, Bertholdot nevezte ki, a mibe azonban a pápa csak hosszas utánjárásra, 1209-ben egyezett bele. Berthold kalocsai érsek minden törekvése oda irányult, hogy az esztergomi érsektől lehetőleg függetlenítse magát. János érsek kénytelen-kelletlen bele­egyezett ugyan mindenbe, de az esztergomi káptalan erélyesen tiltakozott az esztergomi érsek jogainak csorbítása ellen. Az elégületlenség különben a királyné és idegen környezete miatt is napról-napra nőtt, s miután Gertrúd jármától nem lehetett szabadúlni, a mozgalom egyenesen a királyné életére tört. Az össze­esküvők, a kiknek élére Bánk bán nádor, Péter ispán és Simon, Bánk veje állot­tak, 1213 szeptember 28-án, megrohanták a pilisi erdők közelében, alkalmasint Bajóton. künn a szabad ég alatt, sátrakban tanyázó királynét, s a vele mulató Imre. II Endre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom