Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE ŐSTÖRTÉNETE - A hunnok - Az avarok - A szlávok
190 Esztergom vármegye őstörténete. 190 A liunnok. Az avarok. A szlávok. is őrzi, aki 14 éves korában halt meg. A sirkő a Bajna mellett állott remetekápolnának volt falába építve. C. I. L. 3660. A párkányi járásban, mint római erőditett helyet találjuk magát Párkányt, Anabum vagy Anavum, máskép Oniabum név alatt. Ptolomaeus, Anabon és Anavon nevek alatt említi, míg a Notitia. Oniabo-nak nevezi, melyben dalmát lovasság táborozott. A C.I.L. (III. 537.) Oniabumot egyenlőnek mondja Aniaummal és Tatánál keresi. (III. 466, 537.1.) Római emlékek tudtommal még ott nem kerültek elő. A járás többi helye, mint barbár terület, a róma ;aknak nem szolgált állandó helyül. * * * E kitérés után ismét visszamegyünk vármegyénk történetének folytatására. Ennek fonalát a hunnoknak 433-ban történt végleges megtelepedésével szakítottuk félbe. Atillában az ügyes hadvezér és szerencsés diplomata tulajdonai egyesülve lévén, rövid idő alatt világbirodalomra tett szert, mely azonban halála után (f 453.) csakhamar szétomlott. Fiai megliasonlottak egymás között ; ezt felhasználták a meghódított népek, a hunnokkal többször megütköztek, mig végre Pannóniában, a Nedao vagy Nedad nevü patak mellett, az ellenségeke gyesült hadereje az összesített hunn és segédnépeik csapataira oly csapást mért, hogy közel 30.000-en estek el, közöttük Ellák is, Atilla legidősb fia. Csolnok közelében is mutatnak óriási sírhalmot, melyet hunnok sírjának mondanak, mert abban emberek és lovak együtt vannak eltemetve. A legyőzött hunnok nem egész három évtizedes pannóniai ura'mok után visszavonúltak a déloiosz pusztaságra. Fröhlich véleménye szerint, nem Atilla, a hunn király döntötte meg Valériában és így Esztergom vármegyében is a római uralmat, mert. biztosan tudjuk, — mondja ő, — hogy Atilla halála után a légió I. adjutrix még fennállott, s ez esetben csak Valériában lehetett elhelyezve. (Arcli. Ért. 1893. 47.) A hunnok eltávozása után a germán népek uralma kezdődött meg Panónniában, melynek száz éves tartama nem állott egyébből, mint hat- vagy hét-féle népnek egymással folytatott elkeseredett harczából. Ebből a korból vajmi keveset tudunk vidékünkről. Egy feljegyzés áll rendelkezésünkre, mely azt mondja : Tlieodorik volt a góthok fejedelme Pannóniában, a ki ide vezette Rudolfot a herulokkal és rugiakkal Skanciából. Több más nemzet között, a granokat és orochianokat is, a kik a második Pannóniában végighúzódó Kárpátok völgyeit foglalták el. Ott Körmöczön, a nemes arany-és ezüst bányákat mívelték. Ezért azt a folyót Garamnak nevezték, mely a régi Curtával szemben a Dunába ömlik és torkolata nevének megváltoztatását is okozta. E följegyzés mit sem ér a fenn idézett forrásokkal szemben, mert már abból a korból való, midőn a római elnevezés elenyészett. Azért nevezi Curtát réginek. (Curtae Veteris.) Amaz állítás, hogy a Garam Curta átellenében szakad a Dunába, szintén semmit sem ér, mert ez tulajdonkép Párkányon alíil történik. E följegyzésre Baranyay nagy súlyt fektet, mert ebből is kívánja igazolni (Disquisitio 10 és 80.) Esztergomnak egykori Curta nevét, de sajnos, sehol sem mond egyebet, csak Vitekind-Jornandesre hivatkozik és nem nevezi meg a helyet, a melyből ez idézetet merítette. Magam a dolog mibenlétéről kellő tájékozást óhajtva szerezni, mindkét hivatott szerzőnek művét átnéztem, de ily feljegyzést találni nem tudtam. Jordán (Mon. Germ. Anct. Ant. V. I. 60.) tud Roduulfról, a ki népével a góthoklioz csatlakozott; de nem tud Curtáról. A szlávok a Kárpátoktól keletre voltak letelepedve, midőn az avarok Ázsiából előnyomulva, az üt jókba esőket leigázták. E gyenge nép közé keveredtek a svéd földről jött rosszok vagy oroszok, a kik őket harczedzetté tették. Ezek a gyermek elé, születése után kivont kardot tettekés így szóltak : „Nem lesz egyebed, mint a mit a karddal meg tudsz szerezni." A harczra edzett szláv nép az V. században a Kárpátokon átkelve, bejött Pannóniába és egész a Dunáig nyomult elő. Jordán szerint a szlávok Temes vidékéről vonultak a quádok volt földjére, a Garam, Duna és Morva folvók között levő vidékre. (De Orig. Slavicis Cap. XXI. §. 20.) A pusztító hadjáratoktól feldúlt területen megtelepedett szlávok a földmívelést gyakorolták, sőt állandó lakhelyeket építettek és saját nyelvükön nevez-