Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE KÖZSÉGEI - Bajót - Bart
7 . Esztergom vármegye községei. János bíbornok herczegprímás, ki négy évig a község plébánosa volt. Postája és távíró-állomása helyben van, vasúti állomása Tokod, hajóállomása Piszke. Bajót, nagyközség, a Duna mentén, 246 házzal és 1248 magyar, róni. kath. vallású lakossal. Határa 2856 k. hold. Első birtokosaiként a Nagymartonialc szerepelnek, a kik IV. László zavarteljes uralkodása alatt a Németújváriak támadásai elöl ide menekültek. 1281-ben még csak „terra", vagyis földterületként szerepel az oklevelekben. 1287-ben, hihetőleg a Nagymartoniak, erődítvényt emeltek itt, a melyet a Csák nembeli 11. István elfoglalt és széthányatott. 1332-ben Nagymartom Pál országbíró birtokában találjuk ; ekkor már plébánosa is volt. A XIV. század második felében az Osli nemzetség birtoka volt, melyet az e nemzetségből származott Kanizsai István, valamint testvérének, Jánosnak fiai, Miklós, János, a későbbi esztergomi érsek, István és Lőrincz 1371 szept. 16-án Lajos királynak, több más birtokkal együtt cserébe adtak. Kanizsai János esztergomi érsek utóbb, 1388-ban, visszaszerezte Bajótot, melyre 1395 ápr. 26-án Zsigmond királytól adománylevelet kapott, s melyet a király 1406-ban megerősített. A mohácsi vész után a törökök elpusztították. 1529-ben és 1532-ben újból feldúlták, úgy hogy az 1543. és az 1564. évi adólajstromokban az elpusztult helységek között fordul elő. A XVII. század folyamán ismét benépesült. 1647-ben már két jobbágytelket írtak össze, ekkor Székeli Péter volt a lelkésze. 1674-ben János nevű plébánosát említik. A törökök kiűzetése után, 1695-ben kezdték újra telepíteni. Az 1699. évi összeírás szerint a községben 26 jobbágy-család lakott. A kurucz világban elpusztult. 1711 után újra települt. Plébániáját 1771-ben állították vissza. 1848-ig az esztergomi érsek földesurasága alatt állott. E község, határához tartozik Péliföldszentkereszt puszta, híres búcsújáróhely, a hol egykor a Templomosok rendháza állott. Ez a puszta már a XIII. században népes helység volt, melyet Pély néven említenek az oklevelek. 1291-ben a Szente-Mágócs nemzetség birtoka. 1371-ig az Osli nemzetségből származott Kanizsaiaké volt. A XVIII. században, az egykori templomos rendház düledékeiben remeték laktak, a kiknek számára gróf Esterházy Imre herczegprímás 1735-ben templomot építtetett. Utóbb, 1763-ban gróf Barkóczy Ferencz esztergomi érsek monostort alapított itt, melyet a nazarénus szerzeteseknek adott át. Midőn II. József e rendet eltörölte, a búcsújáróhely templomát világi papok gondozták. 1867-ben Simor János herczegprímás pálosokat telepített ide, de ezek nem tudtak meghonosodni s csakhamar elköltöztek. Mai róni. kath. temploma 1771-ben épült. Nagyobb birtokosa ma is az esztergomi érsek ; már a XIV. század óta az esztergomi érsekség volt a földesura. A határban vannak a Péliföldszentkereszt, Szarkás és Vadaskert tanyák. Dűlőnevei közül figyelemre méltók az Öregkő, Jajhát. Répeczalja. Az Öregkőhegyen van egv 150 m. mélységű barlang, a határban több helyen találtak római korbeli régiségeket, egy római sarkophag innen a primási múzeumba került. Van itt egy régi várnak romja is ; állítólag Benedek vajda (Bánkbán) építtette a XII. század végén s a Rákóczi-szabadságharcz alatt pusztult el. A község utolsó postája, vasúti és távíró-állomása Nyergesújfalu. Bart (Bárt), magyar nagyközség, a párkányi járásban. Van benne 262 ház, 9118 lakossal, a kik, 25 izr. kivételével, róm. kath. vallásúak. Határa 3568 kat. hold. Első ízben 1223-ban fordul elő, mikor a barti lakosok és az esztergomi káptalan közötti birtokper eldöntést nyert. Egy későbbi (a XIII. század végéről kelt) oklevélben is említtetik, mely szerint Szölödi Péter fia, Hunt, Szelezsényt eladja az esztergomi káptalannak. Az eladott birtok ugyanis Bart. Libád és Gyiva szomszédságában feküdt. Barti Mózes fia Jakab magtalan halála után IV. László király e birtokot 1272-ben a Huntpázmán nembeli András bányai főispánnak és testvérének, Gergely esztergomi prépostnak adományozta. Plébániája 1397-ben már fennállott. A helység a XV. században az esztergomi érsek földesurasága alá tartozott. Lakosai 1489-ben egy dukáttal váltották meg magukat a sertéstized alól. Az 1532. évi összeírás szerint még az esztergomi érsekfaluja volt. Az 1549—1556. évű adóösszeírások öt jobbágytelket említenek ; az 1593. évben a törököknekbehódolt helységek között fordul elő ; ekkor hét portája volt míg 1647-ben csupán 2 1 2 porta után adózott. Az 1696. évi összeírás szerint még nagyrészt pusztán állott, csak hét telkes jobbágy lakott benne ; földesura, az esztergomi érsek, ekkor kezdte betelepíteni. Plébániáját 1718-ban állították vissza. 1701-ben már iskolája is volt. Későbbi iskoláját gróf Batthyány József herczegprímás 1794-ben építtette, mely ma a kántortanító lakása. Űj iskolája 19C3-ban épült. Temploma Bajót. Bart.
