Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

TERMÉSZETI VISZONYOK - Geológiai áttekintés - A Pilis hegység

2 Természeti viszonyok. Geológiai áttekintés. A Pilis hegység. Várhegy, s a két szélső csúcs között több kisebb-nagyobb ága s emelkedése van a hegységnek ; így a Fehérkő, mely 568 m., a Kopárdhegy 494 m., a Vaskapu 485 m., a Maróti hegy legmagasabb pontja 387 m. a tenger színe fölött. Alacsonyabbak, de fontos helyek a Szamárhegy, Öreghálás, Hideglelőskereszthegy, Hosszúhegy, Kopárd és a Hamvaskő. A gerecsei hegység a tokodi és tatai völgyek között nyúlik el. Tartozékai kelet felől meredek esésüek s gyakran 15—20 m. magas sziklafalakat alkotnak. E meredek lejtők csekély eltéréssel egyközűek az egész hegység vonulatának éjszak-déli csapás-irányával. Nyugat felől is eléggé meredekek, mégis átmenet nélkül haladnak a környező síkabb területhez. A hegyek külseje platószerű, mert bár meredek lejtőjűek, mégsem csúcsban végződnek, hanem kisebb fensíkok vannak a tetejükön. Ennek három fővetődési iránya van: éjszak-dél; éjszak-nyugat-délkelet; éjszakkelet-délnyugat. Legmagasabb délnyugaton a Gerecse, 633 m. magas csúcsával. Ez a Dunáig terjed Süttő, Piszke, Bajót határán. Innen a keletre. Mogyoród, Tokod, Dorog területén át elterjedő s délen Bajnától Dágig nyúló ágazatok legmagasabb pontjai Pisznicze 557 m., a Nagy-Emenkes 527, Géta 447, Szemek 388, Öregkő 366, Örhegy 348, a Dorogi szikla 323 m. A déli ágak alacsonyabbak, 200—250 m.-es dombok, a tengerszíne felett Egyes részeit Haraszterdő, Somberek, Szemek, Bősomlyó, Nyulos néven ismerik. Itt is gazdag a vidék a nem vadregényes, de elragadó, szelíd szépségű tájképekben. E hegységekhez símúlnak a harmadkori üledésekből álló löszszel takart dombok, a melyek éj szaknyugati-délkeleti irányú dombhátakat alkotnak. Ezeknek a lejtőin idősebb és fiatalabb harmadkorú képződmények buknak ki. A dombsorok éjszaknyugat felé ellapúinak. A Gerecsében triász jura és eocen korú mészkövek uralkodnak, igya KisGerecse egészen az, a Pisznicze szintén, a Nagy- és Kis-Eménkes, az Öregkő, nagyrészben. Ezekben a hegyekben sok a jó építő és műkő s márvány; legtöbb a vörös, van kevés fehér, barna, kékes, zöldes, hamvas, májszínű márvány; különösen jó minőségű a Kis-Gerecsehegy és a Pisznicze márványa. A vármegye szolgáltatta az esztergomi székesegyházhoz szükséges, főleg vörös márványt is. Ma is eléggé mívelt kőbányák vannak több helyen e hegységekben. A márványnál ma már még sokkal nagyobb fontosságú a kőszén, a melyet igen jelentékeny bányászat hoz elő a föld mélyéből. A kőszén lslőtelepe két nagy völgységre terjed ki. Egyik a dorog-csabai medencze, másik a Gerecsehegység túlsó oldalán, a sárisáp-haj nai medencze. A kőszén két geologiai szintben fordul elő, az alsó az eoczén-, a felső az oligoczén-növényzet lerakodásából keletkezett. A vármegye geológiáját négy részben tárgyaljuk. A Duna-balpartot Horusitzky Henrik és Inkey Béla fölvétele alapján ; a jobbparti részen a Pilis hegyet Timkó Imre, a Gerecsét Staff János és Liffa Aurél, a szénbányákkal telt medenczéket s a közöttük levő dombvidéket Hantken Miksa vizsgálatai alapján. A Duna-balparton, a nyugati rész geológiájában első korszak a mioczén, a mely a felső mediterrán-agyagban van képviselve. Aztán következik a plioczén korszak, a melynek képviselői a pontuszi durva homokkő, pontuszi laza homokkő és pontuszi kavics. Erre következik a diluvium, a mely veres kötött agyag, kavics, homok, típusos lösz, homokos lösz és löszagyag által van képviselve. Az alluviumot a völgyek hordaléka, agyag, iszap és mocsaras területek képviselik. A vármegye keleti felén Inkey legrégibb korszaknak a plioczent állapítja meg, a mely pontuszi agyag, pontuszi homok és homokkő, pontuszi löszszerű homok és pontuszi kavicsban figyelhető meg. A diluvium veres kötött agyag, finom csillámos homok, típusos lösz, durva homok, homokos lösz és löszagyagban ; az alluvium pedig futóhomok, agyag-iszap, tőzeg és mocsaras területeken tanulmányozható. A Duna jobbpartján, a Pilis hegységben, legrégibb képződmény a felső triászkori dolomit. Ez alkotja a Pilishegy déli csücskét ; színe szürkésfehér. Azután jön egy triász és juraközötti képződmény, a Megalodus-mész. Színe fehér, különösen a mállott felületen. Belsőbb részeiben szürkés-fehér, barnás, sárgás, vagy vörös-fehér. Kőbányákban réteglapok szerint nem fejthető. ezért csupán mészégetésre és útkavicsolásra használják. A megalodus mész elterjedése nagy kiterjedésű. Azután jönnek harmadkorú lerakódások,