Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

KÖZOKTATÁSÜGY - 1. ELEMI OKTATÁS - Kisdedóvónőképző-intézet - Tanítóképző-intézet

122 Közoktatásügy. Kisdedóvónő képző-intézet. Tanítóképző intézet. magasabb műveltségre vezetni. A növendékek összes száma: 450; az 1907/8. isk. évben az elemi iskolába beiratkozott 217. a polgári iskolába 226, felsőbb tanfolyamra 7 növendék ; ezek közül bennlakó 90, bejáró 360. Az oktatást és nevelést részint irgalmas nővérek, részint világi tanítók és tanítónők teljesítik ; összesen 22-en. Intézeti főnöknő : Sr. Benkő Szeréna. Az érseki kath. kisdedóvónőképző-intézetet Vaszary Kolos herczegprímás alapította 1892-ben. Első évben az intézet első osztálya számára a Szent Annazárda elemi leányiskolájának egyik tágas terme szolgált helyiségül, a melyet a czélnak s a kor kívánalmának megfelelően rendeztek be. A következő évben ugyanama helyen, két évfolyamra berendezett új, emeletes épületet emelt az alapító s az 1893—94-ik iskolai év már az új helyiségben folyt le, melynek ünnepélyes megnyitása 1893 szept. 4-én történt. Az első osztályra beiratkozott 31, a másodikra 36 növendék. Vaszary Kolos herczegprímás nemcsak az intézet fölszereléséről és a tanárok fizetéséről gondoskodott, hanem 36 növendéket ingyenes élelmezésben is részesített. Hogy az óvónők száma túlságosan meg ne növekedjék, az 1899—1900. évtől a váltakozó rendszer van behozva az intézetben úgy, hogv az egyik évben csak az első, a másikban a második tanfolyam áll fönn. Legutóbb az első évfolyamra beiratkozott 30növendék, maradt az évvégén 28 ; közöttük r. kath. 27, gör. kath. 1; magyar 25, tót 3; tíz esztergomi kivételével valamennyien más vármegyékből valók. Az intézetnek van segítő-alapja 5000 korona vagyonnal. Az intézettel kapcsolatos minta-óvóintézetet 21 fiú és 36 leánv látogatta, kik koruk szerint két csoportra osztva, felváltva vettek részt az óvói gyakorlatban. A minta-óvóintézeten kívül még egy másik óvó is van a Szent Anna-zárdában, melyet 98 fiú és 122 leány látogatott, a kiknek megóvásáról egy oki. kisdedóvónő, 2 segéd és egy cseléd gondoskodott. Az intézet igazgatója kezdettől Számord Ignácz ; kívüle még két irgalmas nővér, egy elemi iskolai tanítónő, egy tanítóképző-intézeti tanár és egy orvos tanított az intézetben. * Az esztergomi tanítóképző-intézetet Kopácsy József herczegprímás teremtette meg, s 1842. nov. 3-án ő maga adta át ünnepélyesen rendeltetésének. Igazgatóvá Jaross Vincze kanonokot, tanárokká pedig Ma jer István és Rendek József káplánokat nevezte ki ; helyiségül az esztergom-szenttamási alapítványi iskola egyik termét adta át. Az átellenben levő Sz. István-kápolna szolgált az ifjúságnak templomul. Az ének és zene oktatójának javadalmazásáról a főkáptalan gondoskodott, a tanárokat a prímás fizette ; ugyanő látta el az intézetet a legszükségesebb felszereléssel. Alapítványt nem tett , hanem a fenntartás költségeit az uradalmi pénztárból fizettette s így a fenntartást mintegy az érsekség terhei közé sorolta. A helytartó-tanács felszólítására Kopácsy 1845-ben, a káptalannal tartott tanácskozáson elhatározta az addig egyéves tanfolyamnak kétéves tanfolyammá való fejlesztését, még pedig az évenként váltakozó rendszer alapján ; a tananyag egyik felét az első, a másik felét a második évfolyamban tanították. A jó hírnévnek örvendő s látogatott tanítóképző a szabadságharcz leveretése után megszűnt ; csak 1856 okt. 14-én nyílt meg újra, miután Scitovszky herczegprímás a kormánynyal folytatott hosszas tárgyalásokat befejezvén, az intézet felszerelését, a segéd- és helyettes tanárok fizetését, az ifjúságnak ösztöndíjakkal való segítését magára vállalta ; Esztergom városa helyiséget ígért. A visszaállított intézetben a tanfolyam kétéves lett. Az igazgató, a szervezeti szabályok értelmében, a helybeli főelemi iskolák igazgatója : a többi tanárok óra-adó tanárok voltak. Az ellenőrzést és felügyeletet, mint kizárólag kath. intézetben, a prímástól kinevezett érseki biztosok gyakorolták, kiknek helyébe később a főegyházmegyei tanfelügyelők léptek; az álíam a kerületi iskolafelügyelő útján gyakorolta felügyeleti jogát, kihez az igazgató évi jelentéseit beküldte. Nagy baj volt a tanítóképzőre nézve a fenntartó biztos alap s az önálló épület hiánya. Kezdetben a város új iskolaépületében (1907—8-ig reáliskola) húzódott meg vendégként; majd a reáliskola III. osztályának megnyíltával, a városnak szüksége lévén a teremre, az intézet a városházzal szemben levő Duna-utczai