Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE NÉPE - Babonák

Esztergom vármegye Tnépe. 87 mely azóta, a gyilkosság napján mindig vérrel buzog fel. Hogy ezt meglátta a bősz apa, szörnyet halt. Dömös mellett a Szőke forrás vize olyan hideg, hogy abban, a hogy mondják, mosdani nem tanácsos. Csak az aranyhajú tündér használhatja fürdővíznek. De a ki eltalálja a mosakodás idejét, annak három aranyhaj szál nő a fején. A közelben levő Királykútról meg azt beszélik, hogy ősi királyaink jártak oda, mikor még Árpád várában, a mai Pádváron laktak. Van Dömösön Asszonyfej kút név is, ez is a magyar népnek ősi kúttiszteletéről tesz bizonyságot. Köbölkút falu neve, Malena kútja, Szentkút, mind a kúttisztelet adatait gyarapítják. Az Aranyos-forrás fenekén aranyat keres a nép, a Három forrásról pedig azt tartják, hogy ott három aranyhajú tündérleány fésüli aranyhaját éjféleken. Ma már a könyv pótolja a meséket, mondákat s a fiatalok töredezve tudják csak, a mit apáiktól effélét hallottak. De még sokat dalolnak kint a vármegyében, kivált az uradalmakon, egyszerű, de jó életviszonyok között vígan élő cselédek. Sőt egy történelmi becsű nótát is magukénak tartanak az esztergomiak. Kossuth Lajos 1848-ban a nemzetőrség ügyében Esztergomban járt. Hajón érkezett meg nagy zivatarban s az elébe kisereglett nép egyszerre csak rázendítette : Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára, Valahány csepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája. Az esztergomi rögtönzés azután hamarosan végigrepült az egész országon s máig dalolja a magyar.