Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - Kötődések, érdeklődés és kapcsolatok

kereskedő: Brummer József „emlékezete" (1963), a Cocteau-Kassák kapcsolat (1964), a magyar képzőművészet egy Larousse-lexikonban, a Szentendre a magyar képzőművészetben (1966), a tihanyi beszélgetés Borsos Miklóssal Vass Elemérről, az Alfréd Jarry és Rippl Rónai (1967), a Hatvany Ferenc emlékezete (1968), a Márffy Ödön levele a Nyolcak törekvéseiről, magyarok a századeleji francia képzőművészeti életben (1969), a Jacques Lipschitz 80 éves (1971), a kortársak levelei Csontváryról (1973), az Ady és Bölöni Párizsban Itóka emlékezéseiben (1976), és mások, mellettük a tüntető szeretettel vállalt jóbarátokról szóló „sorozatok" valóban nemcsak érdeklődést, sorsot jelölnek írásaiban. Az elfelejtett vagy csupán önként megbúvó, különben kitűnő és alapos kismesterekről szóló miniportréi (Rudnay Gyula és Erdey Dezső, Liebl Ervin és Pogány Ferenc, Ligeti Miklós és Perimutter Izsák, akár a „tengerfestő" Mendlik Oszkár, Dósa Géza és Csáktornyái Zoltán, Kunffy Lajos és Mikola András, Reiter Ágoston és Szigethy István, Vörös Géza és Tüll Ödön, Vidovszky Béla és Magyarász Imre, Kádár Béla és Scheiber Hugó, Holló Kornél és Németh Kálmán, Till Aran, Goszthony Mária és mások) a bemutatók vagy éppen emlékezések szívesen vállalt témái közé tartoztak. A néhány mondatban fel-feltűnt egy-egy apró művészi világ. Jó pár bemutatott neve még a tematikus lexikonokban sem található. Egyetlen forrás Dévényi híradása és emlékezete. Dévényi Iván egyben városa múltját és művészetét szeretettel kutató „esztergomi polgár" is volt. Babits Mihály, Révész Béla, Csorba Géza és mások esztergomi vonatkozásairól kettőzött örömmel, sokszor és adatgazdagon, egyre bővítettebb terjedelmekben írt. Az irodalomtörténésznek Ady Endre mellett Krúdy Gyula és talán Szomory Dezső voltak a századelő magyar irodalmából külön kedvencei. Az eleven kor- és pályatársak közül pedig Kassák Lajos és Füst Milán, Berda József és Gyergyai Albert, Weöres Sándor és Hamvas Béla, Takács Gyula és Jélcely Zoltán, Pilinszky és Toldalagi, Rónay György és Vas István, könyveikről rendszeresen megszólalt, nem ritkán az elsők között A személyes barátságról meleg hangú dedikációk szólnak az elhagyott könyvespolcokon. 179