Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv
Tartalom - Egy életút és -mű helyi utókora
BODRI FERENC Dévényi Iván 1929-1977 A Vigília 1978. januári száma közölte Doromby Károly búcsúbeszédének szövegét, amelyet 1977. november 25-én mondott el Esztergomban, az „érdemes és hűséges munkatárs" nyitott síija fölött. Megemlékezett arról a két évtizedről, amely Dévényi Ivánt ehhez a kicsiny szellemi műhelyhez és írói munkaközösséghez kötötte - és szólt arról a hiányról, amely a krónikás korai távoztával betöltetlen marad tovább. És ugyanebben a számban olvasható D.I. utolsó itt megjelent írása is: Galimbertiné Dénes Valéria emlékezete. Pontos, hibátlan írás, a szerzőjére annyira jellemző korrekt megállapításokkal és látható párhuzamokkal. Ezek voltak legjellemzőbb vonásai Dévényi Iván írásainak, bármelyik lap közölte is őket. A Vigiliában esztendővel utóbb Bálint Endre „imája" olvasható, amelyet e sorok írója olvasott fel a Borsos Miklós áhal tervezett síremlék avatásán. Az imát a tisztek és hű barát megindultsága hatja át. Erre a rövidkére szabott pályaképre készülve éppen Dévényi Iván könyvtárában forgattam át a Vigília 1955-1978 közötti évfolyamait. A „krónikákat" persze annak idején is folyamatosan olvastam, de újra megcsodáltam változatosságukat, a gazdagságot és a sokféleséget, melyet a szerző korai, szomorú halála sem homályosíthatott el. Dévényi Iván magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett, 1951-től haláláig Esztergomban ék és dolgozott, a Vigiliában megjelent első írása is „esztergomi": Arany Jánosnak egy ide írt levelét közli az 1955-ös decemberi számban. Utóbb azonban egyre világosabban körvonalazódott benne igazi feladata. Kiállítások, művészeti irányzatok és iskolák elfogulatlan, szigorú krónikása lett, a nykott művészetszemlélet egyik első s mindvégig kivételes hatású és tekintélyű szószólója. Nem véletlenül lett a 264