Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv
Tartalom - Az életút vége és sugárzásai
kor meggyöngült látással, szinte a süketségig meggyöngült hallással, betegségekkel küszködve teljesen magára maradt, és már a szerkesztőségeket is kerülte. Senki sem fogja számon tartani, hogy ebben az utolsó időszakban egyik istápolója, az utolsó percig kitartó, segítőkész barátja az a Dévényi Iván volt, aki a magyar irodalmi és művészeti élet sok más eltörődött nagysága mellett töltötte be ugyanezt a segítő, baráti szerepet. És ennél többet talán nem is mondhatunk erről az igaz és kedves jóbarátról, akit most mi, a szerencsésebbek vagy talán a szerencsétlenebbek - kísérünk utolsó földi útjára. írásai a magyar kritikai és esszéirodalomnak jelentik egy minden bizonnyal továbbélő jelentős fejezetét. Azok számára pedig, akik személyesen ismerték és barátainak mondhatták magukat, a meleg emberség és csak a leghitelesebb forrásokból táplálkozni tudó felebaráti szeretet ragyogó példáját hagyta örökül. Hisszük, hogy elnyerte érte a legfőbb Szeretet jutalmát. = Vigilia, 1978/54-55. 239