Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - A gyűjtemény és kiállításai

MOJZER MIKLÓS 20. századi magyar művészet Dévényi tván gyűjteményéből Ezt a kiállítást Mucsi András barátomnak kellene meg­nyitnia, aki egykor Dévényi Ivánnak is bemutatott. De ő szokása szerint most is átadja érdemi helyét egy olyan zenekari tagnak, aki csak afféle beugró helyettesítő és őrül, ha nem fog fölsőt - míg Mucsi úr a közönség sorai­ban tapsol. Ő sokkal közelebb volt Ivánhoz, mint én, előbb ismerte és Esztergomban maradván, mindig mellette, tevé­kenysége társa volt. Én pedig jószerével csak 1955-57­ben. Majdnem negyven év elmúltával visszatekintve igyekez­nem kell, ne legyek öregesen elfogódott, érzelgős, nosztal­gikus és történethamisító, meg távol legyen tőlem minden­féle legendaszövés: ez biztosan a legalattomosabb veszély. Egyik sem illene Iván emlékéhez: és egyikünkhöz sem. Eddig sem tettük - s most is tehát előbb említett barátom pontos és tárgyilagos írásainak szellemét követem. Ilyen ennek a kiállításnak a katalógusa is. Elfogulatlan hír-adó. Nem nagyon tudom kiegészíteni, mert alapos is. Az utá­nunk következők persze elgondolkozhatnak, hogy az akko­ri kulturális élet miféle historia-alterája játszódott Eszter­gomban; és egyáltalán miféle volt ez a perem-játék: több­e, kevesebb-e a lapszéli jegyzeteknél? Nekünk mindenesetre több volt. Akik ott voltak, komo­lyan vették, amit csináltak és ezt még örömmel is csinál­ták. Többek számára bizonyos szecesszió - nem is annyi­ra kivonulás, mint elvonulás akkor Esztergom a hangos és ellenszenvesen hivatalos Budapesttől. Ha nagyon utána­számolnék, erős többségben voltunk a vidékről szárma­zottak - Ivánnal együtt. S ugyan senkit sem telepítettek ki éppen oda, a város és gyűjteményei, sőt kulturális intéz­ményei szinte telepet formáltak, kicsit mint a hajdani mű­vésztelepek és a város és környéke még zavartalan tájnak 221

Next

/
Oldalképek
Tartalom