Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - Ivánka

NÉMETH LAJOS Egy rövid élet a képzőművészet szolgálatában (.Dévényi Ivánról) /c irfV^ Elsőéves művészettörténész szakos voltam, mikor egyik Eötvös-kollégiumbeli évfolyamtársam, az oly tehetséges irodalomtörténésznek induló és oly fiatalon meghalt László Imre megkérdezte tőlem, mi a véleményem Dévényi Ivánról. Csodálkozott, hogy nem ismerem, hogy Dévényi nincs a művészettörténész hallgatók között. O még a középiskolában ismerte meg, s úgy vélte, kevesen értenek úgy a képzőművészethez, a képek „nyelvéhez", mint Dévényi Iván. Nem tudom, mi volt az oka, hogy nem végezte el a művészettörténész-szakot, ám volt művészettörténész diplomája vagy sem, vérbeli művészettörténész és műértő lett belőle. Szakmai pontossága, a kis adatok iránti tisztelete, anyagismerete legendás volt, amolyan élő lexikonnak, dokumentumforrásnak ismerte és tisztelte a szakma. De mennyivel több volt Dévényi Iván, a művészettörténész, mint megbízható pozitivista kutató, új és új adatok szenvedélyes feltárója! Ismerte a művek titkait, barátságban volt velük. Képekben élő ember volt, pallérozott szemmel figyelt fel a művészi minőségre és megbízható történészként kereste a művekben a belső jelentéstartalmat, a személyes stílusjegyeket. Tudományos értékű cikkei, kismonográfiái úttörő érdeműek, mint ahogy tudományos szempontból is jelentősek a Vigiliában éveken át publikált művészeti írásai, a szerényen reflexióknak, megjegyzéseknek minősített kritikák, amelyekben gyakran számos új adatot közölt, összefüggéseket tárt fel, kritikus szemmel regisztrálva a művészeti élet eseményeit és a művészettörténet-írás új eredményeit. Dévényi Iván művészettörténeti módszerének egyik jellemvonása volt a szakmai kapcsolatok széles körű kiépíté15