Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom
Esztergom Babitsról
Fáradhatatlanul járkált keresztül kanyarodva a ház földszinti két szobáján, az üvegverandán és vissza a nyitott tornácon át újra azon az úton. A körbejárás ritmusa olykor elakadt, léptei hangját az írógép kopogása váltotta fel, mert ő sétálva írt legtöbbször. Agyában a kialakuló mondatot, verssort kicsiszolta, kipallérozta, s mikorra már az ő szigorú bírálatát is kiérdemelte, lekopogta a gépbe. Megindult az új séta és míg új gondolatvilágba burkolódzott, volt ideje és ertje csöndesen az elhagyott kis társaságra mosolyogni, hozzá is szólt a szőnyegen forgó tárgyhoz, vagy elmondta nagy szerényen, hogy ami készül a kezünkben, azt ő miként óhajtaná. Ha pedig feleségével festegettünk a ház falán, a szobában vagy a tornácon, bájosan kedves, naiv tanácsokat adott, sőt sokszor ő is kért ecsetet és festéket, gondosan tájékozódott a maga elé tűzött feladatról s mint egy szorgalmas kis diák, csupa odaadással festett velünk. Majd hirtelen letette a bádogedényt s szó nélkül folytatta házbeli sétáját s már ismét hallottuk az írógép kopogását, mert a más elfoglaltság sem zavarta ki a gondolatkörből, csak holmi pihenő volt részére a pingálás játéka. * A Babits-ház különböző falain verssorok köszöntik a látogatót. A „gazda" szerette vizsgáztatni embereit, miből vannak az idézetek. 90