Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Esztergom Babitsról

hogy néhány adatot rögzítsek le róla, mint esztergomi polgárról. 1924. évtől kezdve, mikor már mindjobban egymáshoz melegedtünk, mind gyakoribb ven­dége voltam a háznak. Együtt terveztük ki a ház többrendbeli átalakítását, kibővítéseit. Fel­legekben járó lelke szívesen fogadta gyakorlati tanácsaimat, a terv kivitelére vonatkozó javas­lataimat. Legfőképpen a ház díszítése kérdése izgatta, erről ott nyomban rajzban és színben megállapod tunk. - Mikor fogunk hozzá? - mert ő mindig a saját részére is kívánt szerepet, érdeklődéssel kísérte a munka menetét, csöndes szóval adott véleménynyilvánítást. Nálam látta egy alkalommal, mikor meg­kértem, hogy adjon részemre autogramot présházunk falán és nyomban megkért, hogy ilyen emlékfalat ő is szeretne. Ez a híres auto­gram fal el is készült és a vendég által szén­nel felírt nevet olykor ő maga rögzítette meg kazeincs festékkel. 1924. évben vette nyaralónak esztergomi házát is. Szép esztergomi nyarak után, melyek­ben különösen a naplamentéket élvezte, ködös pesti őszök, meghűlések siettették súlyos baját. Tizenhárom nyarat töltött a kedves, sze­rény házban; ház, táj, környék mind leírva verseiben. Nyájas, magyarosan vendégszerető házigazda volt, hangtalanul elnyújtott szájjal nevetett. 88

Next

/
Oldalképek
Tartalom