Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Esztergom Babitsról

tettek és irányt szabtak a magyar irodalmi és szellemi életben. Tagja volt a Kisfaludy Tár­saságnak, a Magyar Tudományos Akadémiá­nak, a francia becsületrend lovagja, a Kazin­czy-érem szépirodalmi nyertese, az olasz San Remo-díj 1939. évi nyertese. Az utóbbit fő­ként Dante Divina Commediá-yÁnuk remek fordí­tásáért kapta. A világirodalomban talán csak akkora szel­lemek versenyezhetnek vele, mint Dante vagy Shakespeare, a magyar irodalomban pedig már régen Vörösmarty, Petőfi és Arany mellett van a helye a jelenkor legnagyob magyar klasszikusának. Amikor sorra elővesszük alko­tásait, akár verses munkáit, a Nyugtalanság völgyé-1, a Sziget és tenger-1, a Jónás könyvé-1, a Versenyt az esztendőkkel, vagy akár az elsőt, amelynek címe Levelek írisz koszorújából, avagy elbeszélő műveit, A gólyakalifá-t, a Halálfiai-1, a Tímár Virgil fiá-t, a Kártyavár-1, az Arany­garas-t, vagy akár tanulmányait olvassuk át, az Irodalmi problémák-at, az Ezüstkor-1, Az euró­pai irodalom történeté-1, vagy legújabb tanul­mánygyűjteményét: írók két háború közt ­megerősödik bennünk a tudat, hogy nagy íróval, nagy emberrel van dolgunk, aki az örök emberi eszmények és a magyar európaiság legművészibb, legremekebb és megrázóan igaz reprezentánsa volt. Irodalmi, költői és szellemtörténeti érde­meit sokan lesznek hivatva méltatni a magyar és az európai írók avatott tollú munkásai 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom