Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Esztergom Babitsról

tettek és irányt szabtak a magyar irodalmi és szellemi életben. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, a Magyar Tudományos Akadémiának, a francia becsületrend lovagja, a Kazinczy-érem szépirodalmi nyertese, az olasz San Remo-díj 1939. évi nyertese. Az utóbbit főként Dante Divina Commediá-yÁnuk remek fordításáért kapta. A világirodalomban talán csak akkora szellemek versenyezhetnek vele, mint Dante vagy Shakespeare, a magyar irodalomban pedig már régen Vörösmarty, Petőfi és Arany mellett van a helye a jelenkor legnagyob magyar klasszikusának. Amikor sorra elővesszük alkotásait, akár verses munkáit, a Nyugtalanság völgyé-1, a Sziget és tenger-1, a Jónás könyvé-1, a Versenyt az esztendőkkel, vagy akár az elsőt, amelynek címe Levelek írisz koszorújából, avagy elbeszélő műveit, A gólyakalifá-t, a Halálfiai-1, a Tímár Virgil fiá-t, a Kártyavár-1, az Aranygaras-t, vagy akár tanulmányait olvassuk át, az Irodalmi problémák-at, az Ezüstkor-1, Az európai irodalom történeté-1, vagy legújabb tanulmánygyűjteményét: írók két háború közt megerősödik bennünk a tudat, hogy nagy íróval, nagy emberrel van dolgunk, aki az örök emberi eszmények és a magyar európaiság legművészibb, legremekebb és megrázóan igaz reprezentánsa volt. Irodalmi, költői és szellemtörténeti érdemeit sokan lesznek hivatva méltatni a magyar és az európai írók avatott tollú munkásai 78