Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Babits Esztergomról

a sötét tenger fölött mely minden percben összecsap! Vigyázz, jól fogózzunk, édes, el ne ereszd vállamat! Messze vad rakéta pattog s az ország bús utján járó gépkocsik sugárseprője ablakunkon be-becsap. Nyugat, 1932. II. 409—416. I. ESZTERGOMI SÉTA Vendégeim vannak, s azoknak próbálom megmutatni Esztergomot. Ilyenkor mindig újra fölfedezem ezt a várost magamnak is. Napokon át járjuk a forró utcákat s hűvös templomokat, s olyan érzésem van, mint mikor kis olasz városokat jártam, kábultan szökdösve minduntalan a tüzes nap gyötrő szeme elől a márványoszlopok pinceszagú ívei alá. Még a sekrestyések és ciceronék sem hiányoznak teljesen, akik ugyan itt inkább X. Y. „méltóságos urat" emlegetik, mint Filippo Lippit. De Filippo Lippi is van, nem is utolsórangú és Pisanello, és egy kis Memling, és a többi. Enyém az érseki képtár, melynek termeit többnyire egyedül bolygom vendégeimmel. Simor prímás számomra szerezte ezt. Ügy tekintem, mint magángyűjteményem. Honfiúi büszkeségtől dobban meg a szívem, ha látogatóim elcsodálkoznak a középkori magyar festészet reme24