Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

hettem belőle olvasóimmal, amennyit időszerűnek és újságba valónak találtam. Azóta ez a téma kiszélesedett, megnőtt bennem, folytatni akarom és nagy regénnyé kiépíteni. Az asztalon egy könyv hever. A Pesti Naplóban megjelent regény folytatásai vannak beléragasztva azzal a gondossággal, amely szerető női kézre vall. Babitsot most a Halálfiai témája foglalkoztatja ebben a villában, amely nemrég még egy hadicsempészé volt. - Darabon nem dolgozol? - vetem föl az indiszkrét kérdést. - Darabot - feleli Babits csöndes és meggondolt hangján - nem írok. .. egy darabig. Csillagok tűnnek föl a szemhatáron. Nem akarom zavarni Babitsékat, akik korán fekvők. Búcsút veszek tőlük. Az úton lefelé megint Ádáz kísér le, akit pórázon vezet Spiegelhalter Pisti, egy esztergomi tábor egyenruhás növendéke. Pisti, egy tizenkét éves élénk fiú, most Babitsék kis inasa, akit az esztergomi táborban levő patronázsintézet adott kölcsön Babitséknak. Megkérdem a fiút, hogy van megelégedve új gazdájával. - A tanár úr nagyon jó ember - feleli a fiú csillogó szemmel. - És a felesége? - Ö is nagyon jó - feleli a fiú. Ezzel már el is tűnik, csak Ádáz csaholása hallatszik egyre távolabbról, amint visszamennek a hegyre. Színházi Élet, 1924. augusztus 24-30. 103