Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Esztergom Babitsról

bácsi, a csupa szív, hajdani kartárs, majd Medgyaszay Vilma és Simonffy Margit előadó­művésznők, Beck Ö. Fülöp szobrászművész, a kiváló Babits-plakett szerzője, Bäsch Edit festőművésznő, Simon György János, a Svájcban élő, modern magyar festő és végérc hagytam — bizonyára több nevezetességet kihagyva — Nagy László Endrét, a csupa szellem konferan­sziét és írót, ki pompás rajzokat rögtönzött a ház falára. „Esztergomi parnasszus" képén ő maga az érkező vándor, kit Móricz nem enged Babits főúr elé járulni; majd a „Nagy és kis Nagy Endrék", hol a kis Endre fejjel magasabb az apjánál. Ezt a gazdag névsort tudtam emlékezetből összeszedni, de ismétlem, a falra festett neve­ket még lemásolni is érdemes volna, meg­örökítésül. Esztergom Vármegye, 1942. december 24. Babits Mihály halálának az évfordulójához értünk. Egy éve már, hogy örökre lehunyta fáradt szenvedő szemét a költő, korának egyik legnagyobbja. Lehunyta fáradt szemét, amely másfél évtize­den át előhegyi házából olyan nagyon sokat merengett Esztergomon. Szerette ezt a várost, szerette a tájat, sok írásában emlékezett meg róla. Eletében se kapott a költő városától vala­97

Next

/
Oldalképek
Tartalom