Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Esztergom Babitsról

úgy igyekeztem a mondókámat megfogalmazni, hogy abban kérdés ne, csak állítás legyen. - Gyere fel máskor is gyakran; lásd milyen jól elbeszélgettünk! Ilyen szerény és igénytelen volt, mérhetetlen fájó betegségét is elfeledte. Befejezőül én is idézem Kárpáti könyvének végszavát, őt magát idézve: ,,A jobbak el­maradnak." Esztergom Vármegye, 1941. december 4. ill. 11. Esztergomi jegyzetek Városunk útjait járva gyakran visszatér em­lékezetembe Babits Mihály, nyári itt-tartóz­kodási idejéből, helyi vonatkozású egy-egy megjegyzése vagy megállapítása. A nagy tudós gondolkodó, sokat látott, nyi­tott szemmel járta éveken át városunkat; neki ez a kis város második Szekszárd, a szülővá­rosa volt. A magyar kisvárosok fogyatékossá­gait itt is meglátta, de meg tudta bocsájtani, mert mint ember ő is szerény és kisigényű volt. Kérlelhetetlen volt azonban bírálataiban a kul­turális igények és a hajdani fényes múlt törté­nelmi emlékeinek feltárása, megóvása, köz­kinccsé bocsájtása kérdéseiben. Az e tárgykör­ben városunkban sajnosan, majdnem általá­nosságban jelentkező közönyt mindig élesen hangsúlyozta ki. 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom