Bodri Ferenc: A fiatal Móricz és Esztergom
IV. A kötetekbe Móricz nemcsak a nevével jegyzett fejezeteket irta - segédszerkesztőként olykor afféle "négermunkára" kényszerült: érdeklődésétől távol álló feladatok megoldására, amelyeket hol csendesen beletörődő derűvel, hol verejtékes bosszúsággal vállalt, mást aligha tehetett. /Némely kényszerfeladat elvégzéséről később már oldódva emlékezik./ Előbb a Móricz-hagyaték, ma a Petőfi Irodalmi Muzeum őrzi a Szatmár, Esztergom, Bács-Bodrog és Pest vármegye monográfiák fejezeteinek az iró munkájából származó, egybeköttetett különnyomatait. A fekete bőrbe köttetett album belső boritóján tintával irt dedikáció olvasható: "Feketén fekete rózsaszínű ifjú korunk verejtékes munkái tied ez is Édes! Zs. " Az ajánlás Jankának szól, a kötet lapjainak margóin a munka folyamatának emlékét idéző ceruzajegyzetek talán nekünk: tájékoztató emlékezések és reflexiók, keserűbb vagy vidámabb, de mindenképpen tanulságos történetek krónikája ez. Móricz akár egy "újkori Ráskai Lea", hiven leirja a fejezetek születésének, az irói munka folyamatának kedvserkentő és kedvrontó körülményeit. Közöttük a gondűzőket, akár a megjelenések idejében a szükségből elhallgatottakat is. Az egykori robot folyamatára és állomásaira, a sokszor nehéz pillanatokra és órákra a lapszéli ceruzajegyzetek idejében már nevetve emlékezik . Az Esztergom vármegye kötet tartalommutatőja /l. sz. melléklet/ "Nyilas István, a monográfia belső dolgozó társa" munkájának tünteti fel a tájegység természeti viszonyairól szóló fejezetet. 35