Bodri Ferenc: A fiatal Móricz és Esztergom

"harcai és álmodozásai" közben aligha figyelhetett, de nyilván odafigyelt a havonként érkező csekkek számjegyeire. A "rangját nyújtotta" kizárólagosan és mindenekelőtt. A vármegyék sokféle nemzetiségéről bizonyára nehéz lehetett Rákosi Jenő elnöksége alatt magyargőg nélkül irni, de Móricz már a Szatmár menyéről szóló leírásokban megtette ezt. Folytatta a még több nyelvű Esztergom vármegyében - a "tótok és svábok" viseletéről, szokásairól itt irva legelébb. Az ilyen közegben dolgozó /ha a "vezérkarral" Borovszkyn kivül egyáltalán találkozott/, itt búvárkodó Móricz Zsigmondnak a források irott és nyomtatott, főként eleven világa kiváló iskola lett. A megjelent kötetek ma a helyismereti kutatás segédeszközei és alapmüvei. Bár ez • változatlan rang inkább a "tudományos másodelnöknek", Lóozy Lajos Dr. -nak /18491920/, a Földtani Intézet igazgatójának és akadémikusnak, a hires földrajztudósnak és geológusnak köszönhető. /Alakját Antali'. / Gyula életregényben - / A Himalájától a Balatonig - Bp. 1964./, rajzolta meg. Az egyetemi tanár tudományos nemzetközi hire, tudósi becsülete felülemelkedett a monográfiái vállalkozás üzleti koncepcióin. Példája és szava kényszeritette a többieket: korrekcióival alapos tanulmányok kerültek nyomdába a szerkesztők asztaláról, gondosan kimunkált kéziratok, bőséges irodalmi utalás. Szigorúságában egyazon mércével Ítélte meg a kötetenként váltakozó tudósgárdát, a helyi szerzőket - akiknek nem kicsiny rangot és hírnevet jelenthet a monográfiában való megjelenés. Szigorában és elismerésében része lett Móricznak is, aki végtére is jó helyre került. A kutató munka és a látogatásokutazások lehetőségei mellett valójában mégis irói feladatok közé. Szorgalommal és örömmel dolgozhatott, majd sokáig merit adatokat az ekkori feljegyzésekből és erőt itt szerzett tapasztalatokból. Bár kezdetben még "debreceni tájszólással, a faragó pásztorember ősi művészetével Írogatta meglepő elbeszéléseit..." 32