Bodri Ferenc: A fiatal Móricz és Esztergom

< Esztergom etnográfiái szempontból. Mult számunkban czoií u ciuien megjelent k közlemény ünkro vonatkozólag a következő aoro' kat kaptuk: „Tisztelt SzerkcaztO Urt Kkísiko kis ürügyet rablók meg, liotry nagybecsű lapjában felszólaljak. Kgy sajtó-, vagy inkább tollhibárol vau szó ' mindössze. T. i. idevon novel kaptuiu egyik napihírében, szép nevet, jó nevet, sót hiuságos nevet, a lm a sors totto volna fejemre, je. kedvvel visel' néni; mivel azonban csak a k. h. szerkesztő ur 1 Örvendeztetett meií vele, leteszem a majd e.sak a magain kalapjával köszöntök be. l>o nem ez a 1 fontos, a mit mondandó vagyok, hanem az, hogy Esztergom, ugv a város, mint a varmegye esaku' gyan érdekes holy etnogratiai szempontból. A Táros népe sajátságos keveredését ürzl úgy látom a régi városi polgárság szokásainak a a fflldmivcs ' magyar nép életmódjának. Meglehet találni a vár1 megye nagy népzajlási mozgalmainak nyomait is ' és különösen jól meg lehet figyelni a/, uj és ' modern kor mindent nivclálló cs egyszínűvé ' alakitó hatását. Ma bizony már nem olyan színes o város népének élete, mint csak egy emberöltővel ezelőtt s ma már a „pocota," a régi keresztelő sincs olyan kedves és mulatós nap, mint hajdanában. A virmegvo ncpe még jóval több tajszukást óriz. Nem különösen ritkákat és semmiesetre sem helyi tormcsückct, de azért a dorogvidéki sváb lakosság sok német nótát dalol ma is, a melyet még a telepítésekkor hozhatott magával, — |HT*ZO nem sok alkalma van uj és friss dalokkal cserélni fol a régieket. A Tokod vidéki magyarság viszont sok sváb hatást mutat, igy pl. átvették a „kakas, nyakazást" is, do persze romlottabb (ormaban; viszont van némi olyan szokásuk is, a melyei ük , még őriznek, de más vidékek népe már elfelejtett. IIa megengedi szerkesztő ur, majd egy mis alkalommal bővebben számolok be megfigyeléseimről. Esztergom 19<>8. jól. 18. Tisztelettel Móricz Zsigmond." = Esztergomi Lapok /58. 1908. jul. 19.