Bélay Iván: Ragadvány és gúnynevek Szentgyörgymezőn

20. Hidd cl a Fősét még a Fistyit kukuricát kapányi. A pandan lekaszál szinát összegereblézzük. Ebédhő a gunyhóba sunkát, kóbászt észiink vereshajmával es csingert iszunk rá. (Hívd cl a Bözsit /Erzsit/ meg a Pistát kukoricát kapálni. A lejtős parton lekaszált szénát összegereblyézzük. Ebédhez a kunyhóban sonkát, kolbászt eszünk vöröshagymával és csingert iszunk rá.) A gyérékék szeggyík lä o boszárkába a zöd ómát, szivát, de a gyiót nä báncsák! (A gyerekek szedjék le a hátikasba a zöld almát, szilvát, de a diót ne bántsák!) Katyi, a kik pruszlikod védd fa, ne viríccson a veres! (Kati, a kék blúzodat vedd fel, ne virítson a vörös!) A gäda lälegete a csóvánt. A rípalevclet a féhajba kéj tännyi a kacsáknak. (A kecske lelegelte a csalánt. A répalevelct a félszerbe kell tenni a kacsáknak.) 'Favassza a szőlőt ki kő nyitnyi, össze be kő/annyi. (Tavasszal a szőlőt ki kell nyitni, ősszel be kell fedni). Ma már természetesen ritkán lehet egy-két tájszavas mondatot hallani, mert az iskolában már flem igy tanulnak a gyerekek. ^ \ \