Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - SPECIÁLIS RÉSZ

köszönhették. Azután pedig, hogy a törökök újra a földdé tették egyenlővé, csupán a régi virágzás emlékét őrizték meg, mivel sokáig lakatlan parlagok voltak. Először a törökök kiűzése után telepedtek le lakosok, de a Rákócziféle háborúságok idején ismét szétszóródtak, és mindaddig vissza se tértek, amíg csak az ország egykori nyugalma helyre nem állt. Itt ugyanis mindig tartani kellett attól, hogy amit összekuporgattak, megsemmisül. Vitathatatlanul az első telepesek lendületével dolgoznak. Most már sűrűn lakott város, és nagy létszámú, rendelkezik saját kiváltságokkal is, de a legkisebb sejtelme sincs arról, hogy melyek azok. Az oklevelek ugyanis elvesztek. A magyarok azonban itt is többségben vannak, utánuk következnek a németek, majd a szlovákok, mindkét nemzetiség nagyon törekszik a magyar nyelv elsajátítására. Valamennyien keresztények azonban, azaz a római katolikus egyház tagjai, ezért aztán - saját templomuk és papjuk ugyanis nincs -, az esztergomi Vízivárosba járnak templomba, mely alig egy kőhajításnyira fekszik tőlük. Egy mélyen kiásott árkot, illetve sáncot itt is lehet látni, mely a folyó felől a várat különböző bástyákkal együtt védte. Valamikor ugyanis egyetlen bástya sem állt, hanem sánccal vették körül. Valószínűbb tehát, hogy ezt a sáncot a várostromok idejében akár a törökök, akár a mieink ásták. Különben a talaj mindenütt kavicsos, melybe agyag vegyül, éppen ezért kötött, és nehéz megművelni. A járás falvai 1. MARÓT Szentgyörgymezőtől és Esztergomtól is egy mérföldnyire van keletre, mindkettőtől hegyek határolják el, és miként Esztergomtól, úgy Kesztölc és Pilisszentlászló területétől is hegyek választják el, mivel azokig a hegyekig terjed a határa, közülük az utóbbi hegy délről, az előző kettő nyugatról egy mérföld távolságban húzódik. Legközelebb van a marótiakhoz észak-keletről Dömös, mivel egy negyedmérföldnyire a Dunának ugyanazon a partján fekszik. Marót és Esztergom között a következő hegyek emelkednek: először a Csókáskő, majd a Fejérkő, Kesztölc felé pedig Üllőkő; az a kis terület, melyet a Dunával közre fognak sík, részben termékeny, részben pedig terméketlen és kavicsos. A falu ugyanis a hegy lábához települt, ma91