Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - SPECIÁLIS RÉSZ
tudhatja, hogy valahol itt állt Aurelianum, amikor ő Sabaria-ba ment; de még az is bizonytalan, hogy ez hol volt. Annyira ködös és áttekinthetetlen minden, mivel hiányoznak a tárgyi emlékek. III.§. Esztergom, Pannónia különleges és legnagyobb városa Bármilyen híres város legyen is ez az Esztergom, előbb nem, hanem csak Szent István születése után virágzott fel. A papi olvasmányok rövid változata, amit rendesen breviáriumnak neveznek, kimondottan az állítja, hogy az ország ezen legszentebb dísze Esztergom városában született. Ettől kezdve mind Szent István, mind pedig más királyok kegyei folytán jelentőségben és kiterjedésben annyira gyarapodott, hogy egész Pannóniában nem volt párja. Miként Bonfini írja 4 3 Esztergom nemcsak épületei, hanem nagysága által is Pannónia legjelentősebb városa lett. Kissé lentebb ugyan ő közli, hogy volt a királyoknak egy korábbi aulája, amely sok franciának, németnek és olasznak nyújtott vendégszerető szállást. Ha már Budán, Székesfehérváron és elsősorban Visegrádon voltak királyi vendégek számára szálláshelyek, nem kétséges, hogy időnként, a szertartásokon való részvételekkor királyok is idelátogattak, akkor ki vonná kétségbe, hogy ezeknek a királyoknak itt lakosztálya volt? A városnak ezen nagy méltósága következtében megnövekedett a lakosság és a nemesség létszáma is. A magyarokon kívül lakták franciák, németek és olaszok, és azok, akik egy ilyen jelentőségű városban való kereskedésre méltóknak találtattak. Mindenféle külföldi áruval való kereskedésnek központja volt ugyanis, az itteni olasz faluban volt a raktár, ahol nekik is és másoknak is voltak utcái: a hatalmas város ugyanis negyedmérföldnyire terjedt, és az egyéb házakon kívül paloták, számos templom és kolostor szorongott benne. A Topográfia szerzője szerint három plébánia- templom volt benne - a Szt. Lőrinc, a Szt. Péter és a Szent Kereszt templomok -, volt azonban még egy negyedik, a Szt. Magdolna és - ha szabad feltételezésbe bocsátkozni -, egy 43 Dec. II. Lib. VIII. dol. 300. 59
