Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - TÖRTÉNELMI RÉSZ
gyalázatos dolgot cselekedett 3 8, ami sorsának szomorú fordulásának is előjele volt, ami ezután nem sokkal bekövetkezett rajta. Az esztergomiakat nemcsak az érseknek a mohácsi vészben bekövetkezett halála sújtotta. Az itteni vidék akkor ismerte meg a csapás súlyosságát, amikor Szulejmán seregének és csapatainak rabló hordáival széltében elpusztította a vidéket, és addig sem a gyilkolásnak, sem pedig a rablásnak véget nem vetett, míg csak az ázsiai zavargások Bizáncba való visszatérésre nem kényszerítették, amivel a metropolis történetét ismertetve, lentebb foglalkozunk. Az elkövetkező idők szüntelen háborúságot hoztak az esztergomiakra. Hol polgárháború, hol pedig a török dúlta. Mivelhogy Esztergom meg sem kísérelhette, hogy gyámoltalan parasztemberek által lakott környékét a pusztulástól megvédje, és el ne néptelenedjen; hiábavalónak bizonyultak a régi állapotok helyreállítására tett újabb és újabb kísérletek. Elég legyen hát annyit mondani, hogy az azóta eltelt évek, megközelítően kétszáz év, hadszíntérré változtatták Esztergom környékét, melyet a győztes és - az ennél gyakoribb - vesztes csaták hihetetlenül elcsúfítottak, ami mindenki számára nyilvánvaló; mindenesetre a maga helyén ezt még részletesebben is tárgyaljuk, annál is inkább, mivel fontos számunkra, hogy a kíváncsi olvasó igényét is illő módon kielégítsük, és zűrzavaros korunk polgárait tanulsággal lássuk el. XL§. A lakosság ma; erkölcse, szokásai és életmódja Eddig, feltett szándékkal, az egész vidéket érintő eseményekről általánosságban szóltunk. Az alábbiakban már eredeti szándékunkhoz hűen a lakosságról beszélünk. Keressük előbb, hogy a sok háború nyomán elnéptelenedett vidéket mennyien lakják. Valamikor csaknem színtiszta magyarlakta vidék volt, jóllehet mind a németek, mind pedig az olaszok már Szent István kora óta mindig szívesen látottak voltak. Minek tagadnám, hogy 38 Istvánfiná] - Lib. VIII. p. 113, 3. - olvasható, hogy a rnagas rangú Frangepán Kristóf, akinek a dicséretét a történetíró érdemei szerint mérte - Lbi. VII. p. 106, 42. - szakillát civódás közben megtépázta és ütlegelte, Frangepán pedig az elszenvedett gyalázatra válaszolva öklével annak arcába csapott, stb. Ezek után, amikor a király arra kérte, hogy csatlakozzon a mohácsi csatába, emlékezvén a korábban elszenvedett sérelemre, nem tudta magát rászánni - Lib. VIII. p. 116, 41. 51
