Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - TÖRTÉNELMI RÉSZ
vezérei és urai a felkent királyok alatt a békében és jólétben megőrzött országot, melyben az olyan nagy dolgok, amik az egyetértésben ki szoktak sarjadni, mindenütt bőségben virágoztak, háborúkkal pusztították el. Magyarországról szóló bizonyos csillagjóslatoknak megfelelően pedig: egyetlen egyházi vagy világi méltóság sem kerülte el a fegyvereket, és mindenki - kortól függetlenül - kész volt a másiknak ártani, és korra való tekintet nélkül senkinek sem kegyelmeztek; sőt a viszály által megosztott polgárok azt sem tudták mi a neve a királynak, akiért harcolnak. Egyesek Ulászló királyt követték; mások Erzsébet királynőt, és annak gyermekét igyekeztek trónra juttatni; és akiknek az ellenfél meggyőzésére a hazai kéz kevésnek bizonyult, idegen népből toboroztak ellenséget. Ez az akkori háborúság Magyarországot meggyötörte, Esztergom vármegyét azonban felette sújtotta. A történetet az elején kell kezdenünk. Miután Pálóczi György meghalt, Erzsébet az esztergomi érseki székbe Széchy Dénes kardinálist nevezte ki, miután Rozgonyi Simont 2 6, az akkor veszprémi püspököt nem minden bosszú nélkül ezen méltóságból kizárta, amikor női orcátlansággal kijelentette, hogy amíg ő uralkodik, Simon nem lehet esztergomi érsek; emez pedig eltökélten hangoztatta, hogy míg ő él, nem fog Erzsébet uralkodni. A két lehatalmasabb egyházi elöljáró törekvései tehát szemben álltak egymással: Rozgonyi testvéreivel Ulászló híveit követte, és minden tőle telhetőt elkövetett a királyné ellen, Dénes pedig fordítva, nehogy hálátlannak bizonyuljon, a királyné pártjára állott. A királyné iránti kegyessége aztán a városra és a környékre bajt hozott. Széchy Tamás ugyanis, Dénes érsek testvére, Komárom elöljárója 2 7, a királynénak erősen elkötelezett volt; kemény, harcias ember, aki hűséget esküdött Erzsébet kisfiának, és gyakran zaklatta azokat, akik Erzsébetet elvetették és Ulászló irányítását követték. Hol Komáromból, hol pedig Esztergomból kiindulva, miként a körülmények hozták, pusztított. Vakmerőségében a végén odáig jutott, hogy Buda elővárosáig, a felső hőforrásokig nyomult és tűzzel-vassal pusztított, és nem hagyott kétséget afelől, hogy a Budán székelő királyt akarja zaklatni. A király azonban úgy döntött, hogy nem vonul Tamás ellen, hanem Esztergomot, ahonnan értesülései szerint amaz vállalkozásait vezetni szokta, tétovázás nélkül megszállta 2 8. A várost és a várat erővel elfoglalta, 26 Bonfini, Dec. III. Lib. IV. p. 422, 51. 27 Turóczi, u.o. cap. XXXIII. p. 142. 28 A megszállás történetét lentebb, a vár leírásánál hozzuk. 45
