Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - TÖRTÉNELMI RÉSZ

gomi érsekséget. Az oly szomorú sok királyváltás sem sújtotta az esztergomiakat; az egyház fellegvárának és annak főpapjának számos kiváltságot adományoztak elsősorban az egyes királyok, de a pápák is, amiről alább szólni fogunk. Ez idő tájt csendben és békében fejlődhetett Esztergom vármegye, egészen II. András uralkodásáig. Uralkodásának kezdetén Meraniai Jánost, vagyis Tirol hercegét, feleségének testvérét kalocsai püspökből esztergomi érsekké tette. Ezután sem szomszédaival szemben, sem pedig az ország ügyeiben nem tudta akaratát érvényesíteni, miként az nyilvánvalóvá válik azok számára, akik a király cselekedeteit Timonnál tanulmányozzák. IV. Bélától, András fiától azonban elpártolt a szerencse; nem a király bűnei miatt, hanem szigorú isteni végzésből történt ez, aki elnézte és megengedte, hogy a tatárok mérhetetlen sokasága elárassza Magyarországot, és majdnem teljesen elnyelje; az esztergomi tartományt pedig messze a legkegyetlenebbül sújtsa. Ennek történetét azonban akkor ismertetjük majd, amikor elbeszélésünk rendje szerint a város dolgainak leírásához érünk. Egyelőre elég legyen annyit mondani, hogy megyénk pusztulása olyan súlyos volt, hogy Magyarország vármegyéi között alig találunk hozzá hasonlót. Azon túl, hogy a leginkább megművelt vidék volt, és elnéptelenedett, állatai elpusztultak, városait tűzzel és vassal lerombolták, magát a megye gyöngyszemét, tudniillik Esztergomot a legkegyetlenebb módon szétzúzták; lemészárolták polgárait, sőt az ellenség vérszomjának az idemenekültek is áldozatul estek. Lassan azonban magához tért a vidék, vagyis egész Magyarország, amely nagy ínségre jutott, és romjaiban hevert; Béla még erőit nem újította meg úgy, ahogy szükséges lett volna, máris előbb Frigyes, osztrák herceggel, majd Ottokárral keveredett szerencsétlen módon összeütközésbe, és ezekkel a gyilkos háborúkkal a magyarok balsorsának jobbra fordulását késleltette. Ehhez járultak még Bélának, az apának a már megkoronázott fiával, Istvánnal háborúba hajló és mindkét részről vészteljes viszályai. Sőt! Könnyű elképzelni, hogy a vidék akkor sem maradt sértetlen, amikor a bolgárok egyetlen hatalmas támadással a Duna mentén Szerbia és Szlavónia után szüntelen pusztítva és rabolva Győr vármegyéig hatoltak, sőt Győr városát is körülzárták; mígnem az édesapjával kibékülő István véres csatában megfutamította őket. Nyilván ennek a győzelemnek köszönhetően, mely 1265ben volt, Istvánt Bulgária királyává tették, aki a legyőzött bolgároknak törvényt adott, és Magyarország királyainak fennhatósága alá helyezte őket. 40