Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - ÁLTALÁNOS RÉSZ

választják el. Területét ezen határok szűkre szabják ugyan, mégis kedves, kies; hol hegyek és hegygerincek, hol pedig erdőségek koszorúzzák. II.§. Hegyei és hegységei Peremén az egyik hegység a Pilis, a másik a Vértes. Ezen utóbbi, miként már említettük, nyugatról, a másik délről határolja, mindkettő a Dunáig fut, és nincsenek távol egymástól, mintha csak egymás felé nyújtanák karjukat; és a területet, amit átfogni nem tudnak, azt számos domb, hegyekhez hasonlatos sziklaszirt tölti ki csodálatos változatossággal. 1. Azon az oldalon, ahol megyénk határa a Pilis hegységet eléri, egy sajátos gerinc húzódik, melyet a lakosság Árpáshegynek nevez. Dömös határában látható, kitűnik éles hátával, tetején pedig kőfalak látszanak, s a romokból arra lehet következtetni, hogy valamikor ott vár állott, vagy valamiféle más építmény. Innen ágazik ki a Csókás kő és Fej ér kő gerince, melyek Marót és Esztergom között magasodnak; hatalmas, magasba törő bükkösök és tölgyesek borítják. Majd a kesztölci oldalon az ugyanazon kőzet alkotta Üllőkő következik, utána a Kétágú, melyet úgy tűnik, mintha középen ketté szakítottak volna, két csúcsát azonban egy folyamatos, Esztergom felé egyre lejtő gerinc köti össze, amely letöredezett szirtjeivel az alatta elterülő síkságig nyúlik. Az egyik ilyen szirtet, mivel rajta az Esztergomot hajdan megszállva tartó barbárok

5 őrséget állítottak fel, Strázsahegynek hívják

6. 2. Ezután egy sajátos völggyel elválasztva az esztergomi hegyek következnek, melyek ugyancsak magasba törnek, és csúcsaik, melyek a lejtőiken szőlőt termő halmok fölé emelkednek, körös-körül hasonló látványt nyújtanak. Esztergom alatt távolabb csatlakozik hozzájuk a Szamárhegy, mely ugyancsak elszakadt a többitől, kettős - egy magasabb és egy alacsonyabb - gerinccel, mindkettő domború hátú lejtővel ereszkedik 5 azaz a törökök 6 Ezen hegy alatt elterülő síkságon verték meg a törököket 1685-ben. 18