Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG RÖVID BEMUTATÁSA
tisztségeit örök érvényűnek. A törvény 17 8 így hangzik: Egyetlen megyét vagy méltóságot, ill. birtokot sem adományozunk örök érvénnyel. Nem nehéz megneszelni, miért akarta meghozni ezt a törvényt. Nehezményezte ugyanis a sok munkát végző nemesség, hogy az előző királyok kegyéből és hozzájárulásával bizonyos családoknak vármegyei és más tisztségeket is örök jogon adományoztak. András tehát hozott magának egy törvényt, nehogy a szabad nép számára továbbra is sérelmes legyen a tisztségek adományozásánál a könnyelműség vagy a tékozlás. Tehát természetszerűleg feltételezhető, hogy amikor ezt a törvényt meghozták, az érseknek már az örökös ispán címe megvolt, bár azt még nem lehet mgállapítani, hogy a jó királyok közül melyik adományozta azt nekik. VI.§. Az esztergomi érsekek duum virek a törvényszékben A kiváltságoknak ez a változata abból a tényből eredt, hogy az érsekek fő és titkos kancellárok, és az ország rendes örökös bírái voltak. Ezekhez a felette jelentős méltóságokhoz idővel a királyok és a rendek ismételten újabb tisztségeket csatoltak, mivel maguk az érsekek a bíráskodásoknál mindig jelen lenni nem tudtak, duumvirek helyettesítették őket, akik azt, mint az érsek emberei, szabályosan levezettek, ösi intézmény volt, melynek nyomai már Zsigmond, Corvin Mátyás és László korában határozottan felfedezhetők, másrészt pedig akkor, amikor Ferdinánd Záplyai árulása őt bemocskolta, a rendes bírák intézményét visszaállította. Ennek az oly fontos dolognak a ferdinándi dekrétumokban nagyon világos és pontos megfogalmazását találjuk, amit idézünk: Az időszakos bíráskodásoknál, melyeket az említett rendeletek szerint kell végezni, járatos és alkalmas ülnököknek kell jelen lenniök. legkevesebb négynek kell lenniök, ezek vagy a királyi felség tisztségviselőiből kerülnek ki vagy mások. Esküdjenek is rögtön az ország rendes bírái előtt az igazság tételére, éppen ezért minden gyanú felett állóknak kell lenniök; és ha uraiknak ügyeit tárgyalják, az ilyen tárgyalásokon részt ne vegyenek. Ősi 178 1222. évi dekrétum, XVI. bekezdés. 146
