Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről...

és német telepesek vgyesen telepedtek le itt, mintegy négy évvel a Rákóczi-felkelés előtt. A felkelés elterjedésével azonban a lakosok ismét szétszóródtak, a falu pedig pusztasággá vált és csak akkor kelt új életre, amikor az ország is visszanyerte a nyugalmát. Ettől kezdve gyarapodik a falu lakosokban, szántóföldekben és szöllőkben, bár maguk a lakosok — a sok munkában és nehézségben kimerülve — ínég nem tudtak megerősödni. Sokan még mindig szegények és csak most kezdenek fészket rakni, mégis tűrhető a sorsuk. Katolikusok, saját templomuk és plébánosuk van. A falun patak folyik keresztül, amely a Gerecsenv vizét vezeti a Dunába. Ezt Kiskút-nak nevezik és azt állítják, hogy a fájós, csipás szein meggyógyul, 44. ha benne megmossák. Egyébként malmot is hajt. 14. Nyergesújfalu, szintén az érseki uradalomhoz tartozó falu, ugyancsak a Duna partján, az előbbitől egy mérföldnyire lejjebb, a nyári kelet irányában. Régi elbeszélés szerint annak a fehér lónak a nyergétől kapta a nevét, amelyet Szvatopluk királynak adtak a magyarok ezért az országért. A lakosok azt beszélik, hogy ezt a nyerget itt dobták bele a folyamba. Bárhogy legyen is ez a dolog, szép és kellemes ez a hely. A romok mutatják, hogy hajdan vár állott itt. A falu felett mintegy kétszáz lépésnyire földdel borított szikla nyúlik ki a folyam fölé, olyan széles, amennyi szükséges a várépítéshez. Nehéz volna elmondani, hogy milyen volt ez a vár és kinek a költségén épült. Midőn a Rákóczi-felkelés idején a magyarok Esztergom felé közeledtek, erődítményt építettek erre a dombra, vagy romokra. Ennek az erődítménynek a hosszúsága 150, szélessége pedig 40, sőt ennél is több lépés volt. A folyó fölé kinyúló dombon'árkot mélyítettek és sáncot hánytak, erre földhányásokat raktak, amelveken ágyúkat helyeztek el. 1706. június 37