Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről...

hozván, művelni kezdte a földet. Utóbb ismét elpusztult, főleg a Rákóczi-felkelés idején. Emlékezetes, ami a nyergesújfalusi erődítmény ostroma alkalmával történt: a rácok rajtaütéseik alkalmával felgyújtották a házakat és a szegény bajnaiakat minden holmijukból kifosztották, őket magukat pedig szétszórták. Körülbelül három évig maradt lakatlan a falu, amikor újból benépesült. Magyarok és tótok vegyesen lakják, mindnyájan katolikusok. Papjuk és templomuk is van, amely utóbbit a földesúr szépen újjáépíttetett. A földesúrnak csinos háza van. Gyakori itt a vadászat az erdőkkel és berkekkel borított szép hegyek között. A talaj azonban agyagos és terméketlen, ezért a földmüvelés inkább nagy munkál és még nagyobb költséget jelent, mint eredményt. A falu határa öbölszerűen nyúlik be Komárom vármegyébe és itt Gyermely, Csima, Sáras és Jast, valamint Héreg faluval határos. Lábatlan felé pedig Pusztamarót határolja. Az egész határ csupa hegy. Nem messze északra van Nagysáp, keletre Epöl, mindkettő negyed mérföld távolságra, dombos, berkes területet fogva körül, melynek kevés 39. hasznát veszik. 11. Nagysáp, ugyanannak a bárónak a faluja, az előbbinek északi szomszédságában. Hasonló a környéke: dombos, ligetes, de alacsonyabb. Hasonló a föld minősége is, mely kelet és észak felé Epöl, Babály, Osáp és Szentkereszt, nyugat felé pedig Marót határáig terjed: mindenütt hegyes, dombos és agyagos. Helvét vallású magyarok lakják a falut, akik a bajnaiakkal egyidőben telepedlek itt le. A terhes munkával járó földművelés mellett szöllőt is müveinek, melyet az északra fekvő magas domb lejtőjén telepítettek. Rákóczi idejében ugyanúrv szenvedtek az arra portyázó 40. rácoktól, mint a bajnaiak. 12. Buját, az esztergomi érsek uradalmához tartozik. A nyergesújfalui várral együtt pusztult el és csak 33