Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv

Tartalom - Szakály Ferenc: Vitéz János, a politikus és államférfi

mód, az emelkedett nézőpont és az az enyhe irónia, amellyel a pápai legátus várható országgyűlési szerepléséről szól. A kancellár közvetlen érdekeltségére utal, hogy az előterjesztés külön pontban követel számára sallariumot és a kancellária egész bevételét, mivel úgymond nagy kiadásai vannak és lesznek. Mindezeknél súlyosabb érv lenne Vitéz kezdeményező szerepe mellett, ha — mint Fraknói állítja — az uralkodó, mintegy óvni kívánta Hunyadi haragjától, — valóban maga mellett marasztotta volna az 1454 januári országgyűlés idejére.'

1' Csakhogy a jeles kutató állítása félreértésen alapul: az a. Vitéz sallariumát érintő nontban található mondat, miszerint „dominus rex vult eum secum specialiter remanere"/'

2 nem a jelen országgyűlésre, hanem általában a jövőre vonatkozik. Így aztán Vitéz átállását leginkább az a pont látszik bizonyítani, amelyben érvényteleníteni kívánja a nem titkos pecsét alatt — tehát nem Vitéz által — kiadott királyi leveleket. Mivel a rendelkezés a személyes jelenlét bírói pecsétje alatt, Hunyadi kancelláriája által kibocsátottakat hatálytalanította volna, az uralkodó aligha voksol a titkos kancellár mellett, ha azt Hunyadi „ügynökének" tartja. fi. A titkos kancellár „pártállása" Ha azonban a vizsgálatba bizonyos későbbi fejleményeket is bevonunk, merőben más benyomásunk támad Vitéz „pártállását" illetően. 1456 koratavaszán még a hatalom csúcsai közelében — s egyben saját hatalma csúcsán — találjuk. Januárban ő ellenjegyzi a király országgyűlési meghívóját, április elején ő ismerteti a személyesen megjelent V. László és Juan de Carvajal pápai legátus előtt annak végzéseit s — Hunyadi és Szécsi társaságában — ő kap megbízást az elhatározott törökellenes hadjárat megszervezésére és a legátussal való kapcsolattartásra. (Delegálását nyilvánvalóan az utóbbi feladat indokolta.) Ezt követően azonban Vitéz váratlanul eltűnt a király környezetéből — ahol utoljára április 7-én említik — s feltevésünk szerint megvált a kancelláriai szolgálattól is. Az utóbbi feltevést az alábbi adatokra és megfontolásokra alapozzuk: Vitéz „eltűnésével" egyidőben, 1456. május l-jén V. László titkos alkancellárrá nevezte ki Várdai Istvánt, amiből következik, hogy az előző alkancellár, Barius Miklós vagy eltávozott, vagy előlépett. Mivel Barius utóbb titkos kancellárként kerül elénk, nyilvánvalóan az utóbbi történt. A szakirodalom ezt úgy magyarázza, hogy Barius nem Vitéz helyére, hanem Vitéz mellé került/'

3 s ezt a szokatlan megoldást két adattal bizonyítja. Egyfelől azzal, hogy Vitézt még V. László 1456. december 23-i adománylevele is titkos kancellárnak mondja, másfelől azzal, hogy az uralkodó mellett 1457 áprilisában is két titkos kancellár teljesített szolgálatot: Barius és az időközben úgyszintén előléptetett — és kalocsai érsekké tett — Várdai. (Az egyidejűséget illetően itt viszont nem lehetnek kétségeink, hiszen az oklevél „similiter secretarius cancellarius noster"-nek mondja Várdait.) Ez az oklevél Vitéz letartóztatása után kelt, s akár arra is gondolhatnánk, hogy Váradi az ő megüresedett helyére került. Csakhogy Váradi már 1457. február 9-én is betöltötte ezt a tisztet, s így — ha feltesszük, hogy Vitéz lefogásáig folyamatosan titkos kancellárként műkö25