Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv

Tartalom - Szakály Ferenc: Vitéz János, a politikus és államférfi

mellé, szolgálta azt ékes tollával és tartott ki mellette töretlenül egészen az utóbbi haláláig. Így aztán mi sem természetesebb, mint hogy ő lett Hunyadi trónra emelkedett fia, Mátyás király első számú munkatársa és tanácsadója. Márcsak azért is, mert nevelőként egykor ő formálgatla és nyesegette szerető kézzel a tehetséges ifjú bontakozó személyiségét. Minden érthető és világos tehát, kivéve Vitéz utolsó éveit: szembefordulását egykori tanítványával. Ha azonban kritikusabban átrostáljuk a Vitéz életére és pályafutására vonatkozó — valljuk be: elég szegényes és hézagos — forrásanyagot, az érthetetlen megtorpanások és mellőztetések, a meghökkentő pálfordulások és a nehezen értelmezhető mozzanatok egész légiójára bukkanunk. Részben olyanokra, amelyeket már az első — s mindmáig egyetlen — Vitéz-életrajz szerzője, Fraknói Vilmos is észrevett .általában anélkül, hogy rájuk magyarázatot adni igyekezett volna), részben pedig olyanokra, amelyek elkerülték a kutatók figyelmét. 1. A kancelláriai tisztviselő; gyors előretörés és visszovonulás (kb. 1430—1441) Az ifjú Vitéz János pályája, valamikor az 1430-as évek elején vagy közepén egy jól berendezett ország hatékonyan működő adminisztrációjából az ún. titkos kancellárságból indult, melynek egyik részlege mindig a többnyire külföldön utazgató Zsigmond császár és király mellett tartózkodott. Nem azért ugyan, hogy a diplomáciai levelezést bonyolítsa — ez a birodalmi kancellária feladatkörébe tartozott —, hanem kéznél legyen a magyar vonatkozású intézkedéseknél és biztosítsa a kapcsolatot az otthon maradottakkal. Mióta Zsigmond a szlavóniai eredetű Albeni-fivérekkel — előbb Eberharttal, majd Jánossal — töltötte be a titkos kancellári tisztet, ezt az írásszervet valósággal elárasztották a szlavóniaik, akik nyilvánvalóan a territoriális elven nyugvó személyes kapcsolatok —, ahogy akkortájt mondották: a familiaritás — révén kerültek ide, s rendszerint uruk egyházmegyéjének, a zágrábinak javadalmaiból húzták „fizetésüket". Vitéz valószínű patrónusa, Gatalóci Mátyás alkancellár (Albeni János 1433-ban bekövetkezett halála után kancellár) mint zágrábi prépost. Büki Basó István prothonotárius, mint zágrábi kanonok és főesperes. Vitéz János pedig — aki 1437-ben nótáriusi szolgálatra való hivatkozással kapott új adományt Kőrös megyei birtokaira — legkésőbb 1438-tól fogva mint ottani őrkanonok. Az adománylevél indoklásából tudjuk, hogy Vitéz is azok között volt, akik elkísérték az uralkodót külföldi útjaira. Azt azonban, hogy mikortól és melyekre nehéz lenne megmondani, hiszen abból az adatból, miszerint Vitéz 1434-ben beiratkozott a bécsi egyetem bölcsészeti fakultására — amelyet nem végzett el —, egyként következtethetünk arra, hogy tanulmányait kancelláriai alkalmaztatása miatt szakította félbe, s arra is, hogy éppen a kancelláriai szolgálat nyitotta meg előtte az utat az egyetem felé. Az utóbbi tűnik valószínűbbnek, hiszen kollégája. Büki is kancelláriai tisztviselőként iratkozott be oda. így aztán könnyen meglehet, hogy Vitéz valóban elkísérte Zsigmondot a kor legnevezetesebb eseményére, az 1433-as római császárkoronázásra. 11