Beke Margit [et al.]: Vitéz János emlékkönyv
Tartalom - Vukov Konstantin: Az esztergomi Vármúzeum Vitéz János korabeli rekonstrukciós programja
lakosztályok felé vivő ívezet mellett két vaskos támpillér áll. A mögöttes épület szerkezete nem indokol semmiféle támasztást. Az alacsonyabbik pillér a felmenő falban levő nyom szerint folytatódott fölfele, a másik, magasabb — amelyhez egy barokk kémény tapadt — pedig a mostani eresz fölé emelkedik, és XIX. századi rajzokon is, még ma is egyértelműen ferde lezárású, mintha boltváll lenne. Az udvar szintjéről induló pincelépcsőknek a XV. században már nem lehetett szerepe a felsőbb szintek megközelítéséhez épített feltételezett lépcsőtoronyban. A lépcsőtorony léte amúgy is kérdéses.5 Az udvari, vagyis a keleti fal belső felületén a téglapadló fellelése mellett a szintekre és a födémszerkezetre pontos adatot nyújtanak a kibontott égésnyomos gerendafészkek. Ezek átlag 40—45 cm szélesek és magasak, kb. 30—35 cm mélyek, egymástól átlag 1,2 m távol vannak, így a középfalig 35—40 cm élhosszú, közel négyzetes keresztmetszetű fagerendák hidalták át a kb. 8 m fesztávot. A gerendafödém és a padlótéglák közt kb. 40 cm hely van, ezt töltötte ki a másodlagos szerkezet és a padozat. (34. kép). A Dunára néző fal legfeltűnőbb elemei a testes támpillérek. A fal olyan vastag, hogy szerkezeti szempontból nincs rájuk szükség. Délről a harmadik támpilléren nyolcszögbe való átmenet van, tetején az élekre helyezett konzolgerendákkal. Archív fényképeken kivehető ugyanilyen átmenet a negyedik pilléren. 2 0 A második és a harmadik támpillér között in situ maradt betört konzoltartók láthatók.'' 5 Ezeknek és a támpilléren levőknek megegyező méretei vannak. 45 cm magasságúak. A függőfolyosó konzolokból olyan is van. ahol két kőelem egymásra helyezve van. Az udvari falból megismert padlószint kivetítésével megállapítható hány ilyen kőelem került egymásra. A helyén lévő nyomok, maradványok mellett kőtárban, vagy feltárások során megtalált leletek értelmezhetők. Dr. Horváth István ásatásai a várlejtő átvágása során napvilágra hoztak egy nagyméretű ékben végződő konzolkövet. Ennek a falban maradó részének megmunkálása mutatja, hogy alulra került. Méretében és formájában azonos a meglevő zárterkély indítóköveihez. Mivel ott mindegyik alsó konzol a helyén van. így biztosan kijelenthető, hogy még egy zárterkély létezett (az archív fotók is igazolják). Ugyanezen lejtő esésvonalában, de már a tövében egy zárókődarab is előkerült (Prímási palota gazdasági udvarában). Lelőhelye indít arra. hogy a zárterkély boltozatával hozzuk kapcsolatba. Anyaga fehér mészkő, s nem vörös márvány — de elképzelhető, hogy a loggia részben vörösre festett, faragott kövekből is épült. A különféle helyreállítások alkalmával kibontott, már régóta szem előtt levő kőanyagból a kutatási eredmények alapján azonosítani lehetett néhányat. A vár kapuszorosában az ún. török temetőre néző falon bemutatószerűen elhelyezett konzolok a palota függőfolyosóját tartották. A befogások faragásai alapján meg lehet állapítani alsó, felső és közbülső elemeket. (36. kép és 37. kép). Várnai Dezső azonosított több íves festett felszínű kőidomot. Közel 2.5 m átmérőjű körívvel záródó élszedett nyílásnak voltak az alkotói. Ezeket korábban magának az erkélyfolyosónak az árkádjaiként vélték, azonban a loggia szétrombolása utáni metszeteken látható íves átjárókról van szó. Erre Vajdahuny ad jó analógiát ad. (38. kép). Az átjárók az er110
