Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József

gat hozzánk, helyettese, Apáti György pedig a primási palotában üti fel sátorfáját. Legnagyobb erőfeszítéssel s a jövő megalapozásának célzatá­val feküsznek rá az iskolákra. Természetesen szocializálják mind­annyit s az igazgatók helyébe helyettes vezető tanárokat léptet­nek. Megjelennek a diák-bizalmiak, kik a tanárok eljárását is ellenőrizni kívánnák. Szinte vígjátékba illő eset, hogy az egyik III. osztályos realista kifogást emel a szigorú osztályzat ellen s részrehajlással vádolja a tanárokat. E vádjáért a forradalmi tör­vényszék elé kerül, mely mondhatni bizonyítási eljárást folytat le, s mivel a vád beigazolódik, nemcsak a törvényszék színe előtt, hanem az egyetlen hírlapban, az Esztergomi Népszavában való bocsánatkérésre is kötelezi a kis diákot. A keresztek lekerülnek a falról s a tanítás anyagát is át akarják gyúrni, mire természete­sen idejük már nem volt. Még fontosabb volt azonban, hogy magát a tanári és tanító­testületet átszervezzék. Nemcsak a direktórium foganatosította sok kinevezésre gondolunk, hanem arra az átképző tanfolyamra, melybe minden tanárt és tanítót belekényszerítettek. Ennek a te­vékenységnek erőskezű, intenzív irányítója Kőszegfalvi Endre volt tanár, művelődési megbízott volt, Szabó István volt tanító készséges asszisztenciája mellett. Igaz, hogy sok eredményt nem értek el, hisz maguknak az előadóknak nem volt elegendő mély tudásuk s intelligenciájuk, hogy tanárokat, tanítókat oktassanak, de az bizonyos, hogy a terror itt érvényesült legerősebben. De mi­kor már rengett a föld és Szeged tájékáról indulóban volt a ma­gyar feltámadás, az egyik igazgató-tanító naívul megkérdezte az előadótól: Mondja elvtárs, aztán még sokáig fog tartani ez a kom­munizmus"? vagy zongoraszóra az egész testület még a diktatúra bukása előtt lelkesen énekelvén a Himnuszt — a forradalom nagy hősei már akkor meghátráltak s csendes felelettel, vagy az Inter­nacionálé éneklésének megkísérlésével (ami azonban elmaradt) napirendre tértek a történteken, és senkinek sem esett bántódása. Háiiltek az egyházi kérdésekre is. Mint láttuk, Apáti György helyettes országos vallásügyi biztos Esztergomba költözik, hogy ellenőrizze az egyházi kincsek elszállítását, mi azonban az elhúzás ügyes taktikájával elmaradt. Szabó István városparancsnok a papokat, szerzeteseket és apácákat teljes behódolásra, vagy ki­öltözésre szólítja fel, mely esetben zárdáikat elhagyni kötelesek. Mátéffy Viktor plébánost fogságba viszik, de híveinek elszánt fel­lépésére hamarosan szabadonbocsátják. A prédikációkat ellenőrzik s csak a megbízottak tudatlansága idézte elő, hogy a papok hatá­rozott színvallásukért (pl. dr. Meszlényi Zoltán primási levéltáros Szt. Anna-templomi beszéde) nem jutottak fogságba. A nép kü­lönben tüntet a vallás mellett; a templomok tele vannak, s a vá­rosi kegyúri templomi Jézus Szíve körmenet oly impozáns töme­geket mozgat meg, milyet talán sem azelőtt, sem azóta nem láttunk. Pedig a forradalmi törvényszék ugyancsak működik. Fehér­pénz el nem fogadása, a direktórium közegeinek nem elég tiszte­Komárom és Esztergom Vármegyék újjáépítése Trianon után

Next

/
Oldalképek
Tartalom