Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József

Majd megalakul az esztergomi radikális párt, mely az idők akkori szellemében antimilitarista vizeken evez; nagy programot nyújt be az új kormánybiztoshoz a Károlyi-párt is, mely nagyjában régi követeléseket tartalmaz, de nem is eléggé burkolt formában támadja a prímást s a főkáptalant, kívánja az összes városi földek eladását, a szeszfőző központ eltörlésével a kisüstöt stb. Megkez­dődnek a miniszterjárások: Kunfi Zsigmond és Búza Barna a Ta­nítók Tanácsában jelennek meg, március 4-ikén pedig dr. Vas János vallásügyi miniszter vesz részt az Egyesült Kisgazda- és Károlyi-párt nagy népgyűlésén, de beszédét — mivel a kommu­nizmus felé hajló szociáldemokrácia esetleges veszedelmét hangoz­tatja — sűrű zajongással zavarják meg a vérszemre kapott szr> cialisták. A levegő nyomott; a lapok cikkei leforrázottak és tartózkodók, s a közönséget mintha letaglózták volna. Olyan volt akkori köz­életünk, mint valami tó, melynek felszínét zöldre színezi a sok békaorsó, meg az októbertől márciusig teljesen elvirult vízisás; egyre sötétebb lett a tószín zöldje, s már mindenki érezte, tudta, hogy e gyászba készülő zöld alatt csak hinár és iszap lehet. Ily nyo­masztó napok közt jut el a város 1919 március 21-hez. Miként ha gyermekláncfű lazán visszatartott fehér fejére ráfúj h. szél, ahány magocskája van, annyifelé széled —, úgy röpül­tek szét a néptanácsok s a Károlyi-korszak más kiabáló funkcioná­riusai is a pesti események első hírére. A polgárságot pedig elfogta annak tudata, hogy a kommunizmus valójában még annál is rosz­szabb lesz, mint amilyennek elképzelte. Megkezdődnek a rekvirá­lások, köztük talán a legfájdalmasabb, az otthon szétdúlása, a lakásrekvirálás. A biztosok vöröskatonák kíséretében ismételten bejárják a várost, töb riadalmat keltve, mint eredményt elérve, mert Esztergom lakásviszonyai sohase voltak valami kedvezőek s mert a rokonok, ismerősök úgyis siettek egymáshoz költözni, nehogy vadidegen proletár jöjjön közéjük. Első sorban természe­tesen a főpapok lakásaira pályáztak; maga dr. Csernoch János biboros hercegprímás, a bel- és külföldön egyaránt tisztelt, nagy­tekintélyű s hatalmú első egyházi s közjogi méltósága az ország­nak, kénytelen elhagyni palotáját s gyalogosan ballag szükség­lakására, dr. Machovich Gyula prelátus-kanonoklioz, míg körülötte büszkén kocsikáznak a direktórium hirtelen hatalmassá lett tagjai. A kanonoki házak is egymásután kapják meg a maguk proletár­jait, r a kisebb lakások szentélyébe is sűrűn betelepszik egy-egy elvtárs. Majd jön a fegyver-, katonai felszerelés- és élelmiszerbeszol­gáltatás, úgyszintén az ékszerrekvirálás. A forradalmi munkás- és katonatanács forradalmi törvényszék elé állítással fenyeget min­denkit, aki az ez irányú parancsnak ellenszegül. És amíg házról­házra megindul az ellenőrzés, addig az éjszakák nem éppen zavar­talan csendjében megkezdődik az igazi passzív rezisztencia. A fegyverek (melyekre még szükség lehet) úgy elrejtőznek az ászokfák, meg padlásgerendák porverte zúgaiba, hogy Jókai Űj földesurának nyomozója se tudna nyomukra bukkanni. Gödröket 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom