Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után
Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József
lenségi érzelmű volt, s ha képviselői mégis más pártból jutottak be, az nem volt a lakosság érzelmeinek homogén megnyilatkozása. Hindynek Andrássyhoz való csatlakozása tehát nem hogy bizalmatlanságot nem eredményezett, hanem szinte következménye volt a polgárság egyetemes, bár részleteiben megoszlott politikai felfogásnak. Ekkor jut különben kormányra dr. Wekerle Sándor, kinek politikája a Károlyi-párttal szemben ellentétes volt. Ezért a vármegye akkori főispánja, Kobek Kornél is lemond méltóságáról. A megye közönsége Palkovics László, akkor még helyettes alispán személyén keresztül melegen búcsúztatja őt, mint a munka és becsület zászlajának hordozóját. Kobek főispán személye kedves marad a megye közörségének minden tagja előtt, mert szíves közvetlenségével, munkaszeretetével s nemes idealizmusával igaz képviselője volt annak a liberális szellemnek, mely nem a kényszer, hanem a szabadra hagyott egyéni meggyőződés erejével igyekezett biztosítani a polgárok akarati szabadságát az államélet keretei között. Hogy aztán helyes volt-e e libarális felfogás ily nehéz idők közepette, annak megítélése állampolitikai feladat, s nem tartozik jelen tanulmány keretei közé. Kobek Kornél utóda dr. Beniczky ödön, egyben Bars vármegye főispánja, a későbbi belügyminiszter, a Néppárt tagja, ki e minőségében az akkori kormányzati irányhoz képest a mérsékelt ellenzékhez tartozott. Beniczky politikai fontosságát e helyen jellemezni nem célunk; csak azt a hatást rögzítjük le, melyet működése kiváltott: önérzetes, elveihez ragaszkodó és a hatalmat nem életcélnak tekintő egyéniség volt, aki állását mindenkor rendelkezésre bocsájtotta, ha a kormányzat irányában a legkisebb változást is történt. Programmja volt a magyarság független fejlesztése az országos életben s a kisebb közületekben egyaránt. Amíg a kormány képviselője volt a vármegye élén, határozottan s erősen ellenszegült minden baloldali befolyásnak, vagy erőszaknak, úgy hogy pl. egy keresztényszocialista népgyűlés alkalmával, melyet a szocialisták megzavarni igyekeztek, a katonaságot vonultatta fel, és csak annak meglazult szellemén múlott, hogy kormánybiztos-főispáni működése ez utolsó napjaiban nem sikerült az államhatalom fegyveres erejével is teljes érvényt szerezni az akkor néptörvénynek nevezett rendelkezések keretei közt a politikai, s teljes lelki szabadságnak. A legnehezebb időkre eső főispánsága alatt hű segítőtársai voltak szenkvici Palkovics László alispán, úgyszintén dr. Antóny Béla polgármester. Mit mondjunk róluk? Legjobb s legtárgyilagosabb lesz annyi, liogv ők aktív résztvevői a forradalmat követő tíz esztendőnek: annak minden érdemes cselekedete elsősorban az ő érdemük. Hivatali súlyukat már az is bizonyítja, hogy mint egyetlen pályázók kerülnek a megye, illetve a város első tisztségébe. Emellett Palkovics alispán a város fia, kit igazi történelmi értékű családi események és hagyományok fűznek az ősi megyéhez, városhoz; természetes tehát, hogy egész működését már a vérerejénél fogva is az irántuk való mély szeretet s legjobb akarat 24
