Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Tokod üzemeinek fejlődése a háború utáni tíz évben

gépekkel felszerelt javítóműhely, szivattyúpróbaterem, mentő­állomás, tűzoltószertár, anyagraktár és egy rakodó osztályozó létesült. A szociális célok szolgálatában hat tantermes iskola, óvoda, templom, munkásotthon, munkásfürdő, orvosi rendelő és minden korszerű igényt kielégítő munkás-kolónia épült. Az üzem rekonstruálásának folyamánya lett, hogy 1923-ban a termelés az 1919. évi termelésnek kétszeresét érhette el, azon­ban a szénkonjunktura 1924-ben megszűnt s a gyengébb minő­ségű barnaszénbányáknál a termelésben országszerte nagyobb visszaesés állott be, ami miatt üzemredukció és ezzel kacsolato­san a munkáslétszám csökkentése elkerülhetetlenné vált. BELLUS BÉLA községi főjegyző 1883-ban Esztergomban született, kö­zépiskoláit részben ott, részben Mára­marosszigeten végezte és ugyanott sze­rezte meg jegyzői oklevelét. 1902-ben Lá­batlan községben kezdte meg közigaz­gatási pályáját, utána Pilismarótra ment segéd jegyzőnek. 1910. január 3-án Pisz­kén megválasztották vezető jegyzővé, ahol 1927. juliusáig működött, Azóta To­kod megválasztott főjegyzője. Levente Egyesületnek, Róm. Kath. iskola és a Tűzoltó testületnek elnöke, a vármegyei törvényhatósági bizottság tagja. CSANÁDY LÁSZLÓ bányaigazgató, m. kir. bányatanácsos Keszthelyen 1885. május 17-én született. Középiskoláit az ottani premontrei főgimnáziumban, a bányászati főiskolát pedig Selmecbányán végezte. Bányamérnöki pályáját a Salgótarjáni Kőszénbánya társulat petrozsényi bányájában kezdte, ahonnan a Mák.-hoz került Tatabányára. 1918-ban átvette a Mák. tokodi bányájának igazgatását és új lelket öntött az eddig kissé elha­nyagolt üzembe- A termelést fokozta, a munkásságot mindenkor megbecsülte és helyes szociális érzékkel kezelte. A világháború ki­törésekor hadbavonult a 9-ik gyalogezredhez és vitézül verekedett az orosz és szerb frontokon, miért is az ezüst és bronz Signum Laudisszal tüntették ki és főhadnagyi rangban szerelt le. Ismét elfoglalta állását a tokodi bányaüzem élén és páratlan szaktu­dásával és kivételes tehetségével a legválságosabb időkben, ami­kor a szénkonjunktura volt, a bánya termelőképességét a legmesz­szebbmenő határig fokozta. 1925-ben, amikor az általános krizis bekövetkezett, természetesen a tokodi bányánál is éreztette hatá­sát és a termelés redukálódott. A munkások valósággal atyjukat besülik személyében, munkásvédelmi és emberbaráti intézkedései miatt számos közéleti és társadalmi tisztséget visel. Elnöke a Pol­209

Next

/
Oldalképek
Tartalom